találmány
találmány főnév -t, -ok, -a
1. A feltalál igével kifejezett cselekvés eredménye: vmely eddig még nem alkalmazott új rendszerű eszköz, gép, műszer, szerkezet. Magyar találmány Irinyi Dániel gyufája, Jedlik Ányos dinamója, Eötvös Loránd ingája, Kandó Kálmán villamos mozdonya. A rádió és a televízió korszakalkotó találmány. Gyula most feltaláló volt. Egy nagy találmányon törte fejét, amelyből milliókat remélt. (Babits Mihály) || a. (hivatalos) Olyan teljesen új, műszaki eszköz, amelyet már szabadalmaztak.
2. (régies) Lelemény, ötlet. Minden mesterség, amellyel magányunk ínségeinek örömet adánk, az én találmányom volt. (Kazinczy Ferenc) Ha nem mondhatta ki Aesopus a leplezetlen igazságot, mesét faragott, s a tetszetős mesét oly szívesen hallgatták, hogy mai napig is élünk e régi találmánnyal. (Vas Gereben) S a többi vers, mint galyak szekeren, Lógjon előre, hátra, rímtelen; Ez szép találmány és pedig honi. (Arany János) || a. (tréfás, rosszalló) Eddig nem alkalmazott gyakorlat, szokás, rendszer. Micsoda új találmány ez már megint, csak kilenckor lesz a vacsora?!
3. (ritka, régies) Olyan tudományos jelentőségű emberi alkotás, esetleg természeti képződmény, amelyre kutatás során v. véletlenül rábukkantak; lelet. Honnan fogja bebizonyítni…? A „halotti beszéd”-ből? Ez maga kevés arra, még ha a königsbergi új találmányt hozzávesszük is. (Arany János)
találmányi; találmányos.
