tárház
tárház főnév (választékos)
1. (régies) Raktár céljára alkalmas, főleg élelmiszer tárolására haszn. épület. Mintha levelek lettünk volna: zizegtünk, zsongtunk; vacogtunk az üresedő tárházak között. (Gelléri Andor Endre) || a. (elavult) Kincstár. A nagy kincset, amelyet nyert a hadakozásban, mind egy polturáig a város tárházában kelletett adni. (Mikes Kelemen)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan dolog, amelyben vmiből sok van, amiből sok hasznot lehet meríteni. A friss gyümölcs a vitaminoknak valóságos tárháza. Ez a könyv az ismeretek tárháza. Ah! vén vagyok: tapasztalásom Tárháza megtelt gazdagon. (Arany János) Az idős asszonyság… kitárta tudásának gazdag tárházát. (Mikszáth Kálmán) Nagy tárház a világ, | sok titok fér bele, sok cifraság! (Szabó Lőrinc)
tárházi.
