taszítás
taszítás főnév -t, -ok, -a
A taszít (főként 1–3) igével kifejezett cselekvés, mozdulat, il. ennek eredménye. Durva, erős taszítás: nyomorba, romlásba taszítás; taszítás ér vkit, vmit; a testek vonzása és taszítása; a taszításra v. a taszítástól fölbukik. Hirtelen taszítást érzett. Egyetlen taszítással a sarokba lökte a széket. [András] oly ádáz rohammal rontott az ellenfelére, hogy az, amint a halálos csapásra hátra volt dőlve, ettől a taszítástól hanyatt bukott. (Jókai Mór) Vonzást és taszítást ugyanaz a törvény kormányoz. (Karinthy Frigyes)
taszítási.
