taszító
taszító melléknév -n v. -an v. -lag, -bb
1. Olyan, aki, ami vkit, vmit taszít (1, 3). Taszító erő. A csillét taszító dolgozó; a járókelőt a falhoz taszító szélvihar. || a. (átvitt értelemben) Olyan, aki, ami okozza, előidézi, hogy vki, vmi máról holnapra vmely szélsőségesen rossz, méltatlan helyzetbe, állapotba kerüljön. Az országot szolgaságba taszító Habsburg-elnyomás.
2. (átvitt értelemben) Visszataszító (2). Taszítólag hat vkire vmi. Sárga bennülő szemei s vidám tekintete inkább vonzó, mint taszító hatást gyakoroltak rám. (Tolnai Lajos)
taszítós.
