távozik
távozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-son) (választékos)
1. (rendsz. határozóval) Vki elmegy vhonnan. → Angolosan távozik; távozik a bal → fenéken; távozik a lakásból, a nézőtérről, a szobából; dolgavégezetlenül, hosszú orral, üres kézzel távozik. Távozz a szemem elől! Szó nélkül távozál, – nem vádollak, hiszen Hogy kínos lett volna bucsúznod, elhiszem. (Tompa Mihály) Mosolygós arcával távozott a szép lyány. (Arany János) Éppen távozni akartunk, mikor megérkezett a vő. (Móricz Zsigmond) || a. (rendsz. felszólító módban) Távozik vki, vmi vkitől: otthagyja, magára hagyja. Távozz tőlem, sátán!: a) (vallásügy) hagyj el, s., ne kísérts!; b) (tréfás) ne csábíts rosszra! Távozzatok tőlem, gonosz gondolatok! Távozz tőlem háládatlan! (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (átvitt értelemben) <Állásból, beosztásból, szereplése teréről> visszavonul, elmegy; lemond. Távozik a helyéről; távozik a közéletből; távozik a színi pályáról. A miniszter távozik.
3. (rendsz. módhatározóval) <Folyékony v. illó anyag, tartályából> folyik, illan. A gáz lassan távozik a lombikból. A levegő a gumilabdából hamar távozik.
4. (ritka, költői) Távolodik (1, 2). Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét… Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomúl, Mely fenmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik. (Arany János)
Igekötős igék: eltávozik.
távozó; távozott.
