te [1]

Full text search

te [1] [të] névmás és főnév
I. névmás, személynévmás egyes szám 2. sz.; tárgyként: téged [ë] v. (népies, bizalmas) tégedet [ë-e]; határozóként a megfelelő személyragos határozószókat használjuk: általad, benned stb. Nyomatékos alakja gyak. te magad v. magad, (ritka, irodalmi nyelvben) tenmagad, ld. maga [1].
I. (alanyként, tárgyként és megszólításként)
1. Az a beszélő szempontjából tekintett személy, akihez a beszélő bizalmas, ún. tegező beszédben beszél; a névmásilag jelölt, bizalmasan, tegezve megszólított személy: <a) egészen bizalmas viszonyban általánosan; b) gyermekkel szemben; c) zártkörű közösségekben bizalmas és nem bizalmas beszédben egyaránt; d) falun férfiak részéről leányokkal és a fiatalabb v. a beszélővel nagyjában egykorú asszonyokkal szemben; e) imában azzal szemben, akihez imádkozik vki>. Te vagy az én legkedvesebb barátom. Éppen téged vártalak.  Én, éhenkórász, rímelő apostol, | a mélyből a magasba epedek fel | és látlak téged [fiam], biztosan a földön, | fehér villába, hófehér ebekkel. (Kosztolányi Dezső) Kínt kéjjé olvasztva erőt ki adna, ha nem Te nekünk? (Babits Mihály)
2. (erős érzelmi hangsúllyal) <Megszólításként, indulatos beszédben, durva ráförmedés, elutasítás, megvetés kifejezésére, olyan személlyel szemben is, akit egyébként magázni, önözni szokott a beszélő; rendsz. más szidalmazó szókkal, esetleg személynek mondott állatkergető szókkal kapcsolatban.> Te piszok! Csiba te!  Ó te boldogtalan nyomorék, te világ zsiványa, te! (Móricz Zsigmond)
3. (népies, bizalmas v. tréfás) Az az állat, <indulatos beszédben> az az élettelen dolog, amelyhez beszél vki. Bodri, téged nem hívtalak. A kalapáccsal a kezére ütött. Dühösen elhajította a kalapácsot: Téged se veszlek a kezembe többet! || a. (költői) <Rendsz. megszemélyesítésben:> az a tárgy, elvont dolog, amelyhez beszél, amelyet megszólít a költő.  Megpendítem, régi lantom, Megpendítem húrjaid. Már régóta vagy te nálam, Sokat szóltál… megpróbálom, Tudnál-e még valamit? (Petőfi Sándor) Én téged köszöntelek, Te, a beteg Emberiségnek orvosa, jövendő! (Petőfi Sándor)
Használata:
a) <Névmással v. főnévvel megjelölt, ill. a szövegkörnyezetből v. a beszédhelyzetből odaérthető személlyel v. személyekkel szembeállítva, az egyes számú 2. személy kiemelésére.> Te már beiratkoztál az iskolába, ő még nem. Vagy te, vagy én, ketten nem lehetünk ott. Ha te úgy , én is úgy. Én nem vagyok te. Te is velünk jössz. Nem téged hívtalak.  Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba. (Petőfi Sándor) Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel. (Petőfi Sándor) [Az én menyasszonyom] Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, te vagy, akit vártam.” (Ady Endre) Harminchat fokos lázban égek mindig | s te nem ápolsz, anyám. (József Attila) –a1 <Ugyanilyen helyzetben, rendsz. az állásfoglalást magyarázó, megokoló értelmezővel v. jelzői mellékmondattal.> Ő hordhat ilyen ruhát, de te, aki még iskolába jársz, nem.
b) <Szembeállítás nélkül, a figyelemnek a megszólítottra való erősebb ráirányításául v. érzelmileg erősen színezett mondatban.> Téged nem kell félteni. Mit tudhatsz te erről? Bánod is te, hogy mi lesz velem  Úgy tudsz nevetni, mint egy medve. – Hallottál te valaha medvét nevetni? (Mikszáth Kálmán) –b1 [të v. te] <Nyomatékos megszólításként, egészen bizalmas viszonyban levők között főként vmely hirtelen támadt terv, ötlet, közlés bevezetésére.> Te, gyerünk egyet úszni! Te, mit szólnál hozzá, ha… Te, hallottad? Nősül a Gyuszi.  Te, van egy üveg jó konyakom is. Parancsolsz? (Ambrus Zoltán) –b2 [të v. te] <A megszólítottnak nyomatékos jelöléseként, rendsz. utána következő, ritkábban megelőző minősítéssel v. megnevezéssel, főleg érzelmi mondatban.> Te drága! Te édes! Te gyáva! Te Péter! Péter te! Te gyerek! Mit tettél, te szerencsétlen!  Laci te, Hallod-e? Jer ide! (Petőfi Sándor) Te asszony, hozz egy kulacs bort, meg azt a fehér cipót, azzal a sonkával! (Jókai Mór) Nem szégyenled magadat, te ember! Hogy van szemed a szemembe nézni! (Mikszáth Kálmán) Édes apám üjjík [= üljön] ide, – Jó van no, te tücsök, te. (Móricz Zsigmond) Mari. Tudni akarod, mit tudok? Feri. Mondd meg, te béka! (Móricz Zsigmond) –b3 [të] <Értelmezővel v. jelzői mellékmondattal, amely megokolja v. magyarázza a mondatban kifejezett állásfoglalást.> Te, a szakember ne tudnád? Te, aki mindig szorgalmasan dolgoztál, igazán megérdemled a nyugalmat. –b4 [të v. te] <Állathoz szólva, főleg kedveskedő híváskor v. indulatos elkergetéskor, ill. tereléskor.> Riska te! Csiba te!  A kutya… torkából hosszú, félelmetes vonyítás tör elő… Mihály…, az eb felé hajított egy göröngyöt. – Csiba te, Mocskos! (Tömörkény István) Hé Bojtos, hé Büszke, tüled te. (Bródy Sándor) –b5 [të v. te] (népies v. költői) <Állathoz intézett kedveskedő beszéd bevezetésére.>  [A méh románca.] Te bohó kis állat! | Lelsz te rózsát Nem egyet, ha’ százat. (Arany János) –b6 [të v. te] (népies) <Indulatos beszédben, élettelen tárgy megszólításaként.>  Na, te szemtelen, – kiált rá [Zsuzsi] egyszerre a mosogató rongyra. (Móricz Zsigmond) –b7 [të v. te] (költői) <Közösség, élettelen tárgy, elvont dolog megszólításaként, főleg lírai költeményben, patetikus hangnemben.>  Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! (Petőfi Sándor) Miért vagy oly kevély, te palota?… S te kis kunyhó a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? (Petőfi Sándor) Te nagy város, csupán öt percig Álljon ürítetlen a bor Dús asztalán dús nábobidnak. (Ady Endre) Ó, szerelmes, mámoros május, te. Szép vagy te mostan is, ámde akkor szebb voltál. (Krúdy Gyula) –b8 [të v. te] <A névmási érték bizonyos fokú háttérbe szorulásával, figyelmeztetésként, meglepődés, megütközés kifejezéseként haszn. állandósult szókapcsolatban:> – Ne te ne! –b9 [të v. te] Te jó Isten!: <felkiáltás, csodálkozás, meglepetés v. enyhébb ijedség kifejezéseként.>
Megjegyzés: a tárgyul szolgáló téged(et) alakot alanyi ragozású igealak mellett az említett esetekben kívül általában kitesszük, valahányszor az ige alakjából v. a beszédhelyzetből nem világlik ki a tárgy nyelvtani személye. Téged ott nem várnak.  Arany csal s ostor kerget tégedet A zsarnokért megvíni, szolganép. (Petőfi Sándor)
II. (birtokos jelzőként, -d ragos birtokszó előtt, rendsz. megelőző határozott névelővel)
1. A veled <mint megszólítottal> meghatározott kapcsolatban levő; az <a személy, dolog>, aki, ami a tiéd, aki, ami hozzád tartozik. Ez a te bőröndöd. A te fiad mikor vizsgázik?
2. (rendsz. mellékhangsúlyos szóként) (elavult) <Formálissá vált birtokos szerkezetben a birtokviszony jelentéstartalmának háttérbe szorulásával, csak néhány udvarias megszólításként és megnevezésként használt állandósult szókapcsolatban:> te kegyelmed: kegyelmed (1); te nagyságod: nagyságod (1. nagyság 5).  Uram! miféle tréfákkal mulat te kegyelmed! (Móricz Zsigmond)
Használata:
a) <Birtokos jelzőként v. más mondatrészként álló főnévvel, főnévi névmással v. jelű főnévvel szembeállítva v. a beszédhelyzetből odaérthető személlyel v. személyekkel szemben, az egyes számú 2. személyű birtokos kiemelésére.> A te házad nagyobb, mint a szomszédé (a szomszéd háza). A te apád öregebb, mint az enyém. A te fiad lett az első, nem Pista.  Jól készítsd, paraszt, az útat, Mert hisz a te lovad vontat. (Petőfi Sándor) Megeshetik, a te puskaporod fogy el előbb. (Mikszáth Kálmán) A te szívedet serte védi, Az én belsőm fekély, galád. (Ady Endre) –a1 (határozott névelő nélkül) (ritka, népies) Te dolgod: nem avatkozom bele, ám lásd, hogy mit csinálsz; te bajod: engem nem érdekel a te bajod, lásd, hogy segítesz magadon.  Manci (bejön s egy ideig nevetve, hallgatva néz Jóskára): Én is itt vagyok. Jóska (felnéz): Jó van. Te bajod. (Móricz Zsigmond)
b) <Szembeállítás nélkül, a megszólítottnak mint birtokosnak némi kiemelésével, néha az elutasítás, lekicsinylés hangulati értékével; gyak. fölöslegesen is, különösebb szerep nélkül.> Na, a te fiad ugyan megjárta!  Ne haragudj, – rebegte elérzékenyülten, – hogy megsértettelek. – Meg biz a macskát. Adok is én a te sértéseidre valamit. (Mikszáth Kálmán) Márciusi Nap nagy a te hatalmad. (Ady Endre) –b1 (határozott névelő nélkül) (választékos)  Márciusi Nap,… Csodatevőn szép te megérkezésed. (Ady Endre)
II. [të v. te] főnév <Rendsz. csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> tenek szólít vkit: tegezi; tevel fogad vkit: mindjárt a „te” bizalmas megszólítást használja.  Ki szólítja őt Jankónak, te-nek, magyarul? (Mikszáth Kálmán) Nóra röpködő szívességgel fogadott. Én mingyárt te-nek szólítottam, s ez még inkább megörvendeztette. (Gárdonyi Géza)
III. [të] (régies) Te s tu: pertu (I–III), te-tu.  Mit magázzuk, mit önözzük mi egymást!? Legyünk te s tu. (Szigligeti Ede) Kért, Legyünk mi eztán te s tu cimborák. (Vajda János) Hohó, ismerem a fajtátokat, – sugá a fülembe halk kacagással, bizalmas testura fordítva a beszédet. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): tealád; tealattad; tealólad; teáltalad; tebeléd; tebelőled; tebenned; teeléd; teellened; teelőled; teelőtted; teér(et)ted; tefeléd; tefeletted; tefelőled; teföléd; tefölötted; tefölüled; tehelyetted; tehozzád; teirántad; tekívüled; teköréd; tekörötted; tekörüled; tekörülötted; teközéd; teköz(öt)ted; teközüled; temelléd; temelletted; temellőled; temiattad; temögéd; temögötted; temögüled; tenálad; teneked; tenélküled; terád; terajtad; tereád; terólad; teszerinted; tetőled; teutánad; tevégetted; teveled.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi