te [2] [të] névmás, személynévmás (csak megszólításban és birtokos jelzőként) (tájszó)
I. <A megszólítottnak nyomatékos jelöléseként, utána következő megnevezéssel v. minősítéssel.> Ti (I. 1). Látom, te átkozottak, hogy semmire se megyek veletek! Te gyerekek, hanem ti is tegyetek meg nekem valamit. (Móricz Zsigmond)
II. (birtokos jelzőként, -tok, -tek, -tök ragos birtokszó előtt, rendsz. megelőző határozott névelővel) A veletek <mint megszólítottakkal> meghatározott kapcsolatban levő; az <a személy, dolog>, aki, ami a tietek, aki, ami hozzátok tartozik. A te házatok. Te Janó! Azt a kerítést ott az én és a te udvarotok közt felemeltetem. (Irányi Dániel)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.