tolong
tolong tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ani (-ni)
1. <Tömeg, a tömegnek vmely egyede> egy helyen v. ide-oda mozogva szorong. Ember ember hátán tolong. Az utcán tolong a nép. Budának roppant bércfokáról Szédülve Pestnek tornyait tekintem,… És a habokkal küzdő szép hidat, Melyen zsibongva egy világ tolong. (Berzsenyi Dániel) A kivilágított utcákon forr és tolong a néptömeg. (Jókai Mór) [Egy lány a villamosban.] Fiatal lány volt,… Maga körül minden zajt elfelejtett,… Körötte durva, lármás utasok Tolongtak s ő csak ült és olvasott. (Tóth Árpád)
2. <Tömeg, nyáj v. ennek vmely egyede> egymást tolva, taszigálva halad, igyekszik vhová. A juhok tolongtak a vályú felé. Mindenki arra tolongott, ahonnan a lángoszlop fölcsapott. (Gárdonyi Géza) A védtelen és fegyvertelen társaság a középre tolongott, mint a megijesztett nyáj. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Tolakszik. Más hölgy tolong az istennő helyébe. (Arany János)
Igekötős igék: betolong; kitolong; visszatolong.
tolongó; tolongott.
