tolongás
tolongás főnév -t, (-ok), -a
1. A tolong igével kifejezett cselekvés, mozgás; az a tény, hogy vmely tömeg tolong. Vásári tolongás; életveszélyes tolongás; a várakozó tömeg tolongása; a kúthoz siető állatok tolongása. A közgyűlési teremnek minden ajtajánál sikoltás és tolongás támadt. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek eredménye: tolongó sokaság, tömeg; csődület. Nagy tolongás támadt a ház előtt. A tolongásban letaposták a lábát. A tolongásból nehezen tudott kiszabadulni. S van tolongás s új öröm Budában: | Győzelemből várják a királyt. (Vörösmarty Mihály) Toldi tolongásban hamar útat veszte. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, ritka, régies) Tolakodás (2), tülekedés (b). A hízelkedés, tolongás nem férvén lelkéhez, nem tuda hazájában oly kitetsző lenni, mint érdemlette volna. (Vörösmarty Mihály)
