tűzhely
tűzhely főnév
1. Sütés-főzés céljából rendsz. állandó jelleggel épített alkalmatosság. → Szabad tűzhely; zárt tűzhely; tűzhelyet készít. A kiránduláson, földbe vájt tűzhelyen főztek. Mindössze két téglából állt a tűzhelyük. A konyha sarkába hatalmas tűzhely volt téglából építve. Máskor, a tűzhelynél tengerit morzsolva, Itéletnapig is elhallgattam volna. (Arany János) Három kőből tűzhelyet is csinált már, az aljába pedig azon galyakból, amiket a víz a partra hordott, tüzet rendezett. (Tömörkény István) || a. Kül. takaréktűzhely. Felteszi a tűzhelyre a fazekat. A konyhában füstölt a tűzhely, s az ő szobája is tele lett füsttel. (Babits Mihály)
2. (tájszó) A kemence szája előtt levő térség, ahol főzéshez szabad tüzet szoktak rakni.
3. (átvitt értelemben, választékos, irodalmi nyelvben) Családi otthon, családi élet. Saját tűzhelyet alapít; védi családi tűzhelyét. Tűzhelyünk boldogsága az csak, mit igazán boldogságnak lehet… nevezni. (Tompa Mihály) Oh hol vár a nagy alkonyatban Én rám is tűzhely, Istenem. (Tóth Árpád)
4. (átvitt értelemben, ritka, sajtónyelvi) A műveltség, a kultúra, a szellemi élet tűzhelye: az a hely, ahol különösen élénk szellemi élet folyik. Az ókorban Athén volt a görög műveltség tűzhelye. A te idealizmusod teremtette e szellemi tűzhelyet. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. tűzhelyfényesítő; 2. asztaltűzhely; csikótűzhely; gáztűzhely; kovácstűzhely; takaréktűzhely; villanytűzhely.
tűzhelyű.
