tűzifa
tűzifa [ű v. ü] főnév
Fűtésre, tüzelésre való v. ilyen célra szánt, hasábokra vágott, esetleg felaprított fa. Tűzifát vásárol. Az akác jó tűzifa. Féltelek én is a tél hidegétől, tűzifa gondja, | téli ruhák vak gondja növekszik. (Radnóti Miklós) Fákat nyes, tűzifát vág, söpri az udvart. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): tűzifahordás; tűzifamennyiség; tűzifaszükséglet.
tűzifás.
