ünneprontó
ünneprontó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vmely ünnepet v. vmely ünnepélyes, emelkedett hangulatú összejövetelt, ünnepi hangulatot vmivel bántó módon megzavar. Ünneprontó közbeszóló. || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, tőle származó. Ünneprontó beszéd, kijelentés, vicc, viselkedés.
II. főnév Ünneprontó személy. Eltávolították a teremből az ünneprontót. Nem akarok ünneprontó lenni, de meg kell mondanom, hogy…
