ünnepség
ünnepség [e] főnév -et, -e [ë, e]
<Vmely rendkívüli, ünnepi alkalomból> ünnepélyes, díszes külsőségek közt (beszéd, műsor stb.) rendezett, gyak. jelképes jellegű összejövetel, rendezvény. Házi, hivatalos, nyilvános ünnepség; alapkőletételi, arató, beiktató, jubileumi ünnepség; → névadó ünnepség; születésnapi, templomi ünnepség. Az okleveleket ünnepségen adták át a kitüntetetteknek. A jubiláns tiszteletére barátai és tanítványai bensőséges kis ünnepséget rendeztek. || a. (csak többes számban) Vmely alkalomhoz kapcsolódó ünnepi rendezvények, események sora. Centenáriumi, jubileumi ünnepségek; a május elseji ünnepségek. Az évforduló alkalmával nagyszabású ünnepségeket tartanak.
Szóösszetétel(ek): ünnepségsorozat.
ünnepségi.
