veláris [ë v. e] melléknév és főnév (nyelvtudomány)
I. melléknév Olyan <beszédhang>, amelynek képzésére az jellemző, hogy a nyelv hátának hátulsó része a lágy szájpadlás v. az ínyvitorla felé emelkedik, ill. ilyen módon történő v. létrejövő hangképzés, mozzanat. Veláris hangok; veláris képzésű; veláris rés, zár; veláris terület: a lágy szájpadlásnak az ilyen hangok képzésekor igénybe vett része. || a. Olyan <magánhangzó>, amelynek képzésekor nyelvünk hátának hátulsó része a lágy szájpadlás, ill. az ínyvitorla felé domborodik; mély (hangú). A magyar nyelv fontosabb veláris magánhangzói: a, á, o, u. || b. Olyan <hangrend>, amelyre az ilyen magánhangzók jellemzők. Veláris hangrendű szó. || c. Olyan <mássalhangzó>, amelynek képzésekor nyelvünk háta a lágy szájpadlással zárt, ill. rést alkot. Veláris mássalhangzó a magyar „káka”, „gágog” szavak k, g hangja, a „munka” szónak n betűvel jelölt hangja, a német „ach” szónak ch-val jelölt hangja. || d. (ritka) Veláris l: <némely nyelvben, pl. a lengyelben> az l-hez hasonló, a nyelvnek a lágy szájpadlás felé hátrahúzott hátával és tágabb oldalsó résekkel képzett folyékony hang; kemény „l”. || e. Az ilyen magán-, ill. mássalhangzóra jellemző. Veláris hasonulás; veláris illeszkedés.
II. főnév -t, -ok, -a
1. Veláris, mély magánhangzó. Magyar velárisok: u, ú, o, ó, a, á.
2. Veláris mássalhangzó; torokhang (1a). A velárisok képzése.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.