veszte

Full text search

veszte [e-e] főnév (személyragos) ..tem, ..ted [ë, ë], ..tünk, ..tetek [ë-ë], ..tük v. (régies) ..tök
1. (irodalmi nyelvben) <Embernek, állatnak> fizikai pusztulása, halála. Ez lett a veszte; vkinek vesztére tör, esküszik; vesztére hagy vkit; vkinek a vesztét kívánja, okozza; vesztét leli; vesztét találja vmiben, vhol.  Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé | Ki miatt lőn ily kora veszte. (Arany János) Emlékezzetek meg Hajmási Lászlóról, | Bűnös szerelméről, szomorú vesztéről. (Gyulai Pál) Bárcsak ne is volna olyan bolond jó szívem, csak tudnék magával nem törődni; vesztére hagyni, mint a többiek! (Kaffka Margit) || a. (régies) Vmely közösségnek, főleg seregnek, népnek, országnak pusztulása, megszűnése, megsemmisülése.  Cseheknek azonban császári királya Hada romlásának már végire jára: Hogy esett, mint történt serege gyors veszte. (Arany János) E nép vesztének indult; harmadszor tagadta meg hitét. A tenger el fogja nyelni őket. (Jókai Mór)
2. (régies) <Országnak, várnak> elveszése, pusztulása azáltal, hogy az ellenség elfoglalja, leveri.  Mihelyest meghallod vesztét Tömösvárnak | Ezen levelemet vidd fel a királynak. (Arany János)
3. Erkölcsi v. anyagi romlása, bukása. Vesztébe visz vkit; vesztére szolgált* v. volt a sok kockáztatás. Mulat, költekezik, vesztébe rohan. A felületesség vesztét okozta.  Megesküvém vesztökre, veszniök kell. (Madách Imre) Hát meg vagy te kergülve …, hogy szándékosan rohansz a vesztedbe? (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, régies) Veszni indult állapota.  Véczy a kompániának Vesztit látván így sóhajt … (Csokonai Vitéz Mihály) Széles utcán, széles jó kedvében | Tovább is Laboda megy vesztében. (Vörösmarty Mihály) || b. (elavult) Vesztében hagy vkit, vmit: hagyja, hogy pusztuljon (el).  Ha ügyefogyott nyelvünket … ennyire vesztibe hagyjuk …, olyan sorsra fog jutni, mint … a kunoknak ősi nyelvek. (Csokonai Vitéz Mihály)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. Nagy veszedelme, ill. veszedelembe kerülése. Vesztére van vmi: veszély(es) számára, veszéllyel fenyegeti.  Nem hagylak itt, jőjj együtt velem. – Az vesztünkre volna … reggelre ismét kezeikben volnánk. (Jókai Mór)
5. (tréfás is) Vesztére v. (népies) vesztire: akaratlanul veszedelmet, bajt, kellemetlenséget vonva magára (azzal, amit tesz); a maga kárára, bajára. Vesztemre ráléptem a pallóra, s a vízbe estem. Vesztére felszólalt a gyűlésen, s lehurrogták.  Vesztemre egy fölrúgott korsóért szűrömbe kapaszkodott a fazekas. (Vas Gereben) Réti farkas fészke volt épen alatta, Benne két kis kölyke rítt az isten-adta. | Megsajnálta Miklós … | Simogatta a két árva kis jószágot … Kár volt simogatni; csak vesztére tette. (Arany János)
6. Vesztét érzi: féktelenül, esztelenül viselkedik v. cselekszik, mintha ki akarná hívni a sorsot maga ellen, mintha érezné, hogy valami rossz (pl. szerencsétlenség, bukás, anyagi veszteség) fogja érni. Mit mászol a fára? Tán vesztedet érzed? Úgy költekezik, mintha vesztét érezné.  Igyunk meg egy palack francia pezsgőt. – Félek, a vesztedet érzed, fiú. (Mikszáth Kálmán) El lehet mondani, amit jó anyám szokott ránk kiejteni, ha ilyenkor, mikor sírni kéne, kacagni kezdtünk, hogy: „Vesztit érzik ezek!” (Móricz Zsigmond)
7. (ritka, régies) Elvesztése.  A gyermek azon külsőségeket, melyekre nézve helyzete kedvezőbbé vált, nem becsülheté annyira, hogy általok eddigi örömeinek vesztét pótolva érezné. (Eötvös József) Lovagi nevének nem töri úgy veszte, Ahogy a biztosság örömét érezte. (Arany János)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi