vidámság
vidámság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A vidám melléknévvel kifejezett tulajdonság, természet; vkinek, vminek vidám volta, jellege. Az arc, a kedély, a nevetés, a tánc, a történet, az este, a piros szín vidámsága. Csupa vidámság a lelke. A gyermek vidámsága az évek során eltűnik. Híres főrend nemzetében … Szív-ébresztő vidámsága, Teljes öröm barátsága. (Faludi Ferenc)
2. Hosszabb-rövidebb ideig tartó vidám hangulat. Vidámság tölti el a lelkét; vidámságot mutat, színlel. Tele van a műhely vidámsággal. Csupa vidámság az egész ház. A Vidámság csak a valóságnak S szűk jelenvalónak szedheti rózsáit. (Berzsenyi Dániel) [Kis gyermek halálára.] Végsőt mosolyga arcád, s a halál Leszedte róla szép rózsáidat. Nemcsak magad menél, elvitted a Szülék vidámságát. (Vörösmarty Mihály) Én a vidámság hangját keresém. (Petőfi Sándor) Mit néznek ők, a csüggeteg szemek? | Talán egy antik domb szüreti táncát. Hol, körbe-körbe tombol a vidámság. (Juhász Gyula) Megtelt a szoba elevenséggel, lármával és vidámsággal. (Móricz Zsigmond)
vidámságú.
