vidék
vidék főnév -et, -e [ë, e]
1. Olyan (meghatározatlan nagyságú) terület, amelyet bizonyos szempontból (fekvés, domborzat, növényzet, lakosság, gazdasági jelleg stb.) nézve, sajátos jellegénél fogva egységesnek tekintünk. Dombos, erdős, hegyes, sík vidék; szép vidék; magyar, román vidék; búzatermő vidék; bejárja a vidéket. A nyárfa jól tenyészik a mocsaras vidéken. Magyarország sok vidékén kitűnő bor terem. A vidékről nem írhatok, mert az … róna, és egyenlő, mint az unalom. (Vörösmarty Mihály) Az elbájoló vidék itt-ott sárga agyagos szántóföldeken folytatódott. (Mikszáth Kálmán) || a. Tájék (1). De nemsokára a vidék felett Tornyosultak sötétlő fellegek … (Tompa Mihály) Milyen közeli most a nyári ég | s mily messzi-kék, | alatta az alvó, beteg vidék. (Kosztolányi Dezső)
2. Vminek a vidéke: vmely meghatározott helyhez mint középponthoz közel eső, hozzá tartozó földterület; vminek a környéke. A Mátra vidéke; a Tisza vidéke; a Duna középfolyásának vidéke. Budapest vidékének egészséges a levegője. És amilyen maga ez a csárda, Olyan a vidéke. (Petőfi Sándor) Budavár a Duna és Tisza vidékével együtt … a felséges padisah oltalma alá került. (Gárdonyi Géza) || a. Vminek a vidéke: vmely nagyobb város környékén levő olyan lakott helyek körzete, összessége, amelyek az illető városra mint középpontra vmely szempontból rá vannak utalva. A Debrecen vidékén lakó tanyai nép. Diósgyőr és Rudabánya Miskolc vidékéhez tartozik. || b. (történettudomány) Vminek a vidéke: vmely központi helyhez tartozó közigazgatási kerület. Kővár vidéke.
3. Az országnak minden városa, falva, minden tájéka, a fővárost kivéve. Vidéken kapott alkalmazást, állást; vidéken lakik; vidékre helyezték; vidékre nevezték ki; → kiteszik vidékre. A fővárosból vidékre költözik. Vidékre ment nyaralni. Vidékről jött fel Pestre. Járja a vidéket. [Kossuth] a vidékre izgatni, lelkesíteni ment. (Vajda János) Vidékre tért meg, ahol még az emberek romlatlanok. (Krúdy Gyula) Sétálok anyámmal, otthon, vidéken. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmely nagyobb város környéke az ott levő falvakkal, magát a várost kivéve. Győrből egy napra vidékre ment.
4. A vidék (3, a) lakossága. Az egész vidék bejön a városba vásárkor. Az ipari vásár idején a vidék a fővárosba szokott (fel)jönni. A vidék felfogása ebben egészen más, mint a fővárosé. || a. (néha rosszalló v. gúnyos) <Fővárosi emberek szóhasználatában:> a vidéki emberekre jellemző szokások, magatartás és gondolkozásmód együttvéve. Megérzik rajta a vidék.
Szóösszetétel(ek): alvidék; bányavidék; borvidék; délvidék; dombvidék; felvidék; folyamvidék; forrásvidék; határőrvidék; határvidék; hegyvidék; iparvidék; lápvidék; olajvidék; partvidék; sarkvidék; torkolatvidék; végvidék; völgyvidék.
