villámhárító
villámhárító főnév
1. A légkör és a föld elektromosságának lassú kiegyenlítésére és a (villám)csapás felfogására, ill. levezetésére való berendezés rendsz. vmely épület legmagasabb pontján elhelyezett, nem rozsdásodó fémmel bevont csúcsú fémrúd, amelyről egy huzal a villámot a földbe levezeti. [A ház] kert közepében feküdt. Téglából a fala, égetett zsindelyből a teteje, még villámhárító is a tető felett. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben) Az a személy, ritk. dolog, aki, amely vmely kellemetlen, esetleg tragikus helyzetből úgy szabadít ki más(oka)t, v. úgy hárít el más(ok)ról vmely fenyegető bajt, kellemetlenséget, botrányt, hogy ezzel kapcs. önként v. önkéntelenül vmit, kül. felelősséget, magára vállal. Villámhárítónak használ, szemel ki vkit. Midőn a legmagasabb polcon ülök, villámhárítója vagyok alattvalóimnak. (Vas Gereben) Már nem egy kétségbeesett – s hoppon maradt udvarlónak volt villámhárítója … (Justh Zsigmond) A Duna-táj bús villámhárító. (Ady Endre)
