villámlás
villámlás főnév -t, -ok, -a
1. A villámlik igével kifejezett fényjelenség. Mennydörgés és villámlás kísérte a zivatart. Tüzet lobbant pillantása, Mint az egek villámlása. (Faludi Ferenc)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Torkolattűz. Kétszáz villámlás rettenti az éjet, az öblös Érc torok elbődül, s ropogással szórja tekéit. (Vörösmarty Mihály) Hogy pedig hát senki a szemét ne féltse, Ágyúk villámlása vagy füsti ne sértse: Parancsolom: kösse be most mingyár kiki. (Arany János)
villámlási; villámlásos.
