visszasír
visszasír ige
1. tárgyas <Elmúlt időt, állapotot, elhagyott helyet, elvesztett v. rég nem látott kedves személyt, tárgyat> fájdalmasan, sóvárogva visszakíván. Visszasírja gyermekkorát, a régi szép időket, a múltat; visszasírja a falut, a szülői otthont. Még majd visszasírtok engem. Igy jövünk össze hát megint … Én visszasírva drága multam S te mint menyasszony elvirultan. (Reviczky Gyula) Vajjon a nyugvás tompa kinját Érezni nem lesz oly nehéz? | Vagy vágyón fogom visszasirni Az örök kinos szenvedést? (Ady Endre)
2. tárgyatlan (választékos) Sírva v. fájdalmasan visszavágyik vkihez, vhová. A gyermek visszasír az anyjához. A kivándorlók visszasírnak hazájukba. Érzem, mi hitvány a föld … De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam. (Madách Imre) Novemberi dérhulláskor, Visszasír a lelkem hozzád. (Ady Endre)
visszasírás; visszasíró; visszasírt.
