visszasóhajt
visszasóhajt ige, (régies) visszasohajt
1. (választékos) tárgyas Sóhajtva visszakíván vmit. Visszasóhajtja az elmúlt napokat. Ida … ünnepet űl szomorú emléknek, s hasztalan elmúlt Napjai szép álmát … visszasohajtja. (Vörösmarty Mihály) Búsan sóhajtja vissza a boldog gyermekkort. (Gyulai Pál)
2. tárgyas (ritka) Válaszként, felelet helyett sóhajt vmit. Etelkád visszasóhajtá Sűrű sóhajtásidat. (Csokonai Vitéz Mihály) Csak a szolgabíró motyogta néha, hogy „hüm”, mire a képviselő csendesen visszasóhajtotta: „hja”. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan (költői) Visszasóhajt vmire: sóhajtva gondol vissza, emlékezik vmire. A bajnok … Visszasohajt hős társainak harcára, s elalszik. (Vörösmarty Mihály) Gyakran visszasóhajték ama boldogabb napokra. (Arany János) || a. tárgyatlan (régies) Sóhajtva vágyódik vissza vhová. [Petőfi] visszasóhajt az otthon idylli boldogságába. (Jókai Mór)
visszasóhajtás; visszasóhajtó; visszasóhajtott.
