~ ÁLY
~ ÁLY, vékonyhangon ~ ÉLY, névképző. Alkot 1) főneveket, és pedig a) elvont gyökökből, mint: dag-ály, hom-ály, nad-ály, ap-ály, fek-ély, b) önálló nevekből, mint: lap-ály, szem-ély, sereg-ély, c) igékből: szab-ály, oszt-ály, asz-ály, akad-ály, szeg-ély, vesz-ély, 2) mellékneveket: kop-ály, csek-ély, tereb-ély, kev-ély. Több bevett idegen szók hasonló végzetű szótaggal honosíttattak meg, mint: muskatály, papagály, mordály, ispotály, bokály, fertály, kristály, karabély, barbély, bordély, kastély, fustély, stb.
Mi e képző elemzését illeti, valószinű, hogy két külön alkatrészből állott öszve, nevezetesen az igékhez járuló ály ély gyakorlatos képzőjü ál él igék részesülőjéből fejlődött ki. Vannak t. i. igék, leginkább tájszokásilag divatozók, melyekből ál él képzővel gyakorlatos származékok erednek, pl. jár jár-ál, hál hál-ál, szok, szok-ál, men, men-él, lesz (van) lev-él. E hasonlat szerint fölteszszük, hogy ezen igék: szab, oszt, asz, akad, szeg, vesz gyakorlatos származékai: szab-ál, oszt-ál, asz-ál, akad-ál, szeg-él, vesz-él, azaz folytonosan vagy gyakran szab, oszt, asz-ik, akad, szeg, vesz. E gyakorlatos igék részesülői: szabáló, osztáló, aszáló, akadáló, szegélő, veszélő, hangváltozattal: szabáli, osztáli, aszáli, akadáli, szegéli, veszéli, (mint: csaló csali, sunyó sunyi, hányóvető hányiveti, stb.). Végre az l egy hanggá olvadván öszve, az utána álló i-vel kiejtésben lett: szabály, osztály, aszály, akadály, szegély, veszély. Ugyanezen hasonlat szerint föltehetjük, hogy nevekből, és elvont gyökökből is származtak ilyetén gyakorlatos igék: lapál, dagál, apál, személ, seregél, terebél, s ezekből fejlődtek ki: lapály, terjedelmes lap; dagály, terjedelmes dag, dagadozó valami; apály, apadozó állapot; seregély, seregelni, seregben járni szokott madárfaj; terebély, nagy kiterjedésü. Ezen nyomon a titkosan működő nyelvérzék ösztöne és sugalata szerint helyesen alkotott új szók, melyekhez, az érintett szabály is tartozik: hatály, hatáló, nagyhatásu erő; aggály, folytonosan aggó lelki állapot; ragály, tovább, folytonosan ragadó kór; szenvedély, vetély, beszély, erély, segély, engedély, s több mások. Ezen nemű szókban jobbára a folytonosság, tartósság, terjedelmesség, szóval, sokaság, gyakorlat alapeszméje rejlik; V. ö. LY, és NY, mint képző.
