ÁM
ÁM, I. kötszó. 1) Bizonyító, erősítő, helybenhagyó jelentésű, s jobbára más kötszó vagy igehatárzó után áll, pl. úgy ám, igen ám, ott ám, no biz ám, hiszem ám; az igekötők után feleletképen használtatik, mely esetben az illető ige alattomban értetik, pl. eljösz-e? el ám; meglátogatsz-e? meg ám; ugyan meg esett neki; meg ám. 2) Ráhagyást, beleegyezést jelent, pl. ám legyen, ám lásd, ám Isten neki. 3) Ellentétes, ellenmondó: ám de mégis talán nincs úgy; ám ha mást gondolna. 4) Némely tájakon lám, nám helyett használják. Ám ni! ám megmondtam. II. Elvont gyök, melyből ámé, ámít, ámul, ámélkodik, stb. származtak. l. Á gyök. III. Segítő raggal s im ikertárssal párosulva: immel ámmal, am. kedvetlenül, kényszerülve, tunyán, lustán.
