~ÉK, (1)
~ÉK, (1), névképző, mely mind vastag- mind vékonyhangu törzsekhez ugyanazon önhangzóval járul. 1) Némely önálló nevekből képez főneveket, mint: ágy-ék, lágy-ék, zsomb-ék (domb-ék) táj-ék, árny-ék, szárny-ék, mell-ék, nehez-ék. 2) Elvont gyökökből: der-ék, fen-ék, vid-ék, ker-ék, faz-ék. 3) Ad ed képzőjü önható igékből: akad-ék, marad-ék, fakad-ék, szakad-ék, nyilad-ék, hullad-ék, hasad-ék, szüred-ék, reped-ék, persed-ék, dőled-ék, töred-ék stb. 4) Másnemű, részint önálló, részint elvont igékből: habar-ék kavar-ék, vakar-ék, takar-ék, fogyat-ék, borít-ék, toporz-ék, mosad-ék, ivad-ék, kever-ék, vezet-ék, ellenz-ék, terít-ék, fenyít-ék, ereszt-ék, rekeszt-ék, verít-ék, fest-ék, ért-ék, mért-ék, mened-ék, zsirad-ék, ajánd-ék, szánd-ék, szurd-ék, szerd-ék, morzsal-ék, toldal-ék, hántal-ék, söpred-ék, tördel-ék, esől-ék, mosl-ék stb. Hanem némely megelőző t vagy d és l inkább a törzshöz tartozik, ha szinte ez önállólag nem is mindig van szokásban, pl. töred-ék, szán-d-ék, nyoma-t-ék, ver-ít-ék, mos-ad-ék, zsír-ad-ék, söpr-ed-ék stb. V. ö. ~DÉK. 5) Némely vastaghangu származékokban az é átváltozik o-ra, mint: mar-ék mar-ok, szánd-ék szánd-ok, szurd-ék szurd-ok, ajánd-ék ajánd-ok, faz-ék faz-ok, hajl-ék hajl-ok. 6) Eléjön ~alék, ~elék öszvetett képzőben is, mint tart-alék, ad-alék, tölt-elék, főz-elék.
Mi elemzését illeti, az önálló igékből képzett ilyetén szók jelentéséből kitünik, hogy az ék eredetileg öszvetett képző a módosúlt részesülői képző é (= ó, ő) és k elemekből, s értelme: oly valami, oly dolog, oly tárgy, oly szer, mely az illető ige működése által ered, létesűl, pl. akad-ék = akadó vagy akadást okozó valami; marad-ék = maradó vagy maradt valami; hullad-ék = hulladó vagy elhulladt, reped-ék = repedő vagy repedt, ellenz-ék = ellenző valami. Mennyiben a ki névmás régiesen nem csak személyről, hanem dologról is mondatott, valószinű, hogy ezen képzőben a k am. ki = mi, pl. ivadék = ivad-ó-ki = ivad-ó-mi, dőledék = dőled-ő-ki = dő-led-ő-mi, boríték = borít-ó-ki = borít-ó-mi. Hasonlóan elemezhetők: kerék = ker v. kör alakú mi; zsombék = zsomb, azaz dombhoz hasonló mi; nehe-zék = nehéz mi. Az altaji nyelvek némelyikében gyakran eléjön ezen szó, rag vagy csak toldalék alakban, pl. a törökben kardas-in-ki = testvéré-ki vagy ~mi, benim-ki = enyém-ki v. ~mi. Eléjön ezen k (uk, ük, ïk, ik) rag, és (ak, ek, ku, kï stb.) képző a törökben több más esetben is, pl. bil-d-üg-üm = tud-tom (mintegy tud-at-ék-om), je-m-ek ét-ek, otur-ak = szék (otur-mak am. leülni), uju-ku, alvás (szund-ék) stb. V. ö. ~ÉKĚNY.
