ÍG
ÍG, elvont gyöke vagy törzse íge szónek és származékainak, mint ígér, ígéz stb. Közelebbi eleme, úgy látszik, vagy a közelséget jelentő i v. í, honnan eg képzővel: i-eg am. ide-ez, vagyis idéz, azaz közöl, s részesülője i-ge-ő = ígő, szokott módosulattal: íge (mint czinegő, czinege) am. közlő, milyen a szó; vagy pedig az í az ének szó én gyöke, sőt az egész íg maga az ének szó, öszvehúzva: énk v. éng, v. íg. (V. ö. ÉN elvont gyök); úgy hogy íge szöval mind hangokban, mind értelemben nagyon megegyezik a latin voco, vox, szanszkrit vacs, melyből vacsasz v. vácsá, (am. hang, szó), mindenek fölött pedig a hellén ηχη szó, mely Rost szótárában am. Ton, Laut, Hall, Schall; Rede; Gerücht; Gesang. ,Íge‘ szónkkal egészen egyezik a mongol üge is.
