KEDV
KEDV, (ked-v v. ked-ü) fn. tt. kedv-et, harm. szr. ~e. 1) Az érző tehetségnek a külső behatások által okozott, s kiható erejü állapota, melynél fogva azokat tetszőleg vagy visszatetszőleg fogadja. Jó kedv, mely a tetsző benyomásokat tünteti vissza. Jó kedvvel lenni. Rosz kedv, mely a kelletlen behatásoknak felel meg. Széles jó kedv, melynek sem módja, sem határa. Fél kedv, mely valami iránt félig vonzalmat, félig visszahatást érez. Komor kedv, mely sötét, bús érzelmeket táplál. 2) Különösen, s leginkább egyedül használva jó értelemben: vágy, kivánság, cselekvési hajlam, akarat. Kedvére él. Kedvére eszik, iszik. Ez nincs kedvemre. Kedvedért megteszem. Kénye kedve szerént mulat. Nincs kedve a katonaságra. Ha kedve tartja, majd eljön. Nincs kedve sem játszani, sem tánczolni. Kedve telik benne. Kedvét leli benne. Hadd teljék kedve. Kedvét tölteni. Kedvetelt ember. Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telt. (Máté evangy.). Másnak kedvére vagy kedvében járni, kedvét tölteni, teljesíteni. Másnak kedvét szegni. Semmi kedve sincs. Ez kedvem szerént, vagy: kedvem ellen van, am. tetszésem szerént vagy ellen. Kedvem volna jól összeszidni őt. Kárvallása nem kár, ki maga kedvén jár. Vagy: Kinek mihez kedve, azért álmát felejtse. Vagy: Kinek mihez kedve, nincs ott rövidsége. (Km. Volenti non fit injuria). Kinek mihez kedve, ott akad a szive. (Km.).
„Juhász legény búsan útra kél,
Hová lett a kedve? elhagyta.“
Hová lett a kedve? elhagyta.“
| Népd. |
„Nincsen kedvem, elvitte a gólya,
Mert ott jártam, hol nem kellett vóna.“
Mert ott jártam, hol nem kellett vóna.“
| Népd. |
3) Valaki iránt viseltető vonzalom, kegyesség. Valakit kedvébe fogadni. Kedvét lelni valakiben. Kedvedért mindent megteszek. Valakinek kedvét keresni, kedvében lenni. A jakutban köngül am. kedv, akarat, a törökben gönül am. szív, kedv. (Abuska.) kejf am. jó kedv. V. ö. KEGY.
Sajátságos mondatok: kedve kerekedik v. kedve duzzan am. nagy kedve jön; kedve szottyan v. szuszszan, kedve csámporodik am. valamire egyszerre kedvet érez magában; elment, megjött, megeredt, megindult a kedve; kedvet kap; elvesztette a kedvét; kedvét találja. Főleg bor kedveért (am. bor végett) termesztik a szőlőt.
