KÜLÖN, (2)
KÜLÖN, (2), (kül-ön) ih. Mástól, vagy többektől elválasztva, magányosan. Külön lakni egy szobában, nem mással. Külön enni, nem társaságban. Külön utazni, nem társas kocsin. Néha am. kitünőleg, főkép, jobban mint a többit. A müvész külön dolgozott e müvön. Kettőztetve am. egyenként. Kűlönkűlön megvizsgálni minden irományt.
