S
S, kisded alakban s, harminczadik betü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában tizenkilenczedik, kiejtve; es v. ess. Legközelebbi rokonai az sz, zs, z és cs hangok; pl. sor szer (ragozásban: szor, ször is), sekély csekély, sinór zsinór, sajog zajog stb. miről alább bővebben.
Mint gyökhang 1) Utánzott természeti suhogó hang, t. i. a sebesen haladó, mozgó vagy folyó testnek hangját utánozza, leginkább a következő gyökelemekben és származékaikban: sa, se, si, su, sü; innen sas, sáska (= sásogó); seb (celeritas), sebes, sebesség, sebbel (lobbal); siet, sudamlik, suhan, sugár, sólyom, sujt, sürög, sirűl stb., és a hangzó előtételével es-, esik; os-, oson stb., innen a folytonosságot jelentő és, is kötszók. 2) Susogással járó hangutánzók sely, selyem, mint a latin sericum, és a német Seide; a hibás nyelvüségre vonatkozó selyp, selypes, selypesség, mely t. i. sz helyett s-et hangoztat. 3) Különböző természeti hangot utánoznak e következők: sese, susa, seseg, susog; sáp, sápog, sápít; sis, siseg; serczeg, serpeg, serpenyő; sisereg, sistereg; síp, sipol, sipít; siccz; sólyom; söpör; suba, suh, suhan, suhancz, suháng, suhad, suhog; suly, sulyok; sup, supra, suprál, suprika; sus, susnya (suhogó vessző), susog, sustorog, sustorékol; sut, suttog, suttom, sutol; súg; súr, súrol; sül, süt; süvölt, süvöltyű. 4) A csúszás, csiszárlás hangja, továbbá a csúszásra alkalmas térek és testek fogalmai rejlenek ezekben: sík, sikos, sikér, sikamlik, sikamít, sikamodik, sikár, sikárol, siklik, sikkad, mintegy csúszva elvesz, eltünik, sikkaszt, csúsztatva elveszt; sima, simít, simogat, simúl, suppan; sülyed, sülyeszt; süpped, süppeszt. 5) Indulathangokat, különösen fájdalmasakat utánoznak: saj, melyből sajna, sajnál, sajon, sajnos, sajog, sajgat, sajlódik, t. i. e saj gyöknek megfelel a fájdalmas felkiáltásu haj v. jaj; továbbá, sanyar, sanyarog, sanyaru, sannyad; satnya; sápol, sápolódik; senyv, senyved, senyves, senyveszt; sí, sivalkodik, sivít, sikolt, sír, siralom, sirás, sirat; sínlik, sinlődik; sohaj, sohajt, sohár; sopánkodik; sovár, sovárog. Örömhangkiáltást jelent: salapol. 6) Szagló érzék susogását utánozzák: sajdít, sejt, sejdít, melyekhez rokon a szag, szagol, szimatol. Így a csipős, metszős izü testeket izlelő szájnak, ínynek, nyelvnek csemcsegését utánozza a sa v. so, melyből, saj, sajmegy, sajt, sajtalan, sav, só, savany, savanyu, savó, sás, sóska, sótalan, sóz, sózás erednek. 7) R gyökhanggal egyesülve rovó vagyis metsző v. metszett, vagy vonalazott részekből álló tárgyakat jelent ezekben: sarj (acies), sarabol, sarol, sarló; sér, sért, sérelem, sérés, sor, melyek fordítva is rokon értelmüek, pl. rács, rásgya, rés, rojt, rost stb. Ismét r gyökhanggal eredést, növést, szálasodást jelent ezekben: sarj (surculus), sarjad, sarju; sas (az állati lábnak szára), melyből sark a sarnak kinövése, (mint fark a faré), saru a lábszárt betakaró, lábbeli; sarlang; serdül; sörény, sörte; sós, súr. Egyeznek velök ezek is: szár, szaru, szőr. Szintén r gyökhanggal folytonos vagy élénk mozgásnak: sarmalódik a sar gyöktől, melynek megfelel a szarándok v. zarándok szarahora (vulgivagus) szók szar és zar gyöke; továbbá: sereg, serdül, serde, serte (átvetve setre), serteperte, serény (gyors), serked, serken, serkent; sör; surran, sórikál, sürög, sürget; mind ezek siető mozgással járó suhogó hangot is utánoznak. 8) Mint nyelvhegyi mással fölcserélhető, vagy föl is cseréltetik a rokon szervü cs, cz, sz, t, zs hangokkal, mint: safarina = czafrina, czafrinka; sáf = csáf a csáforka származékban; sanda = csanda, félre azaz csá-ra néző; sandít = csandít, csáléra néz; sandra = czandra, csandra, kicsapó félre, csáléra menő leány; ság képző, az ország, jószág származékokban; sandorol = csandorol, csavarog, csálés görbe utakon jár; sánta = csánta, vagy tánta, tántorgó, csára lépegető; tunya = sunya; sajka = csajka; sáppad = csappad, csappan; satrat = csatrat csatangol; satrafa = csatrava, csatangoló vénbanya; sár = csár, csúr, melyből csurog, csurom, (mert sár nedvtől csurgó föld), ily viszony van a latin luo és lutum között; sáté = csáté, csádé; sávoly v. sáholy = szávoly, száloly, latinul stria, sávolyos = striaturis. ornatus; serevény = cserevény, cserjés fű; sekély = csekély; sete vastaghangon = suti, csuti, csonka; sikoltyú = csikoltyú; sétár = zsétár; sinár = zsinár; sibog = zsibog; sias = csias, csinyokat elkövető hamis; sík (czifrás vonal) = csík, honnan síkos = csíkos; sindevész = csenevész; sír tumulus, tumba = csűr, gyűr, domboruság; sonkoly = csomkoly, a nedvnek kisajtólása után öszvecsomósodott törköly; sordék = szordék, szurdék, szoros hely; sömör, sömörcs = csömör, csömörcs, kis csomócska; sörte = szőr; sörény = szövény, vesszőből szőtt kerítés; sündör = csündör, másnak nyakán hizelegve csüngő; süheder = csüheder, csürhe. 9) Fölcseréltetik h-val, mi más nyelvekben is divatozik, pl. németül: schallen, hallen; latinul: semi, hellenül: hemi, latinul: septem, hellenül: hepta, szlávul: seszt, hellenül: εξ (hex) stb. Hasonlóan nyelvünkben: sadar = hadar; sajin = hajin, serény inu, a mozgásra nógató haj haj! indulatszótól; sajka = hajka, hajóka, kis hajó; sámé, fejrevaló kendő = hámé, a héjat jelentő hám gyöktől; sápog = hápog; sarang, fiatal sarj = haraszt; sivatag = hivatag; sivó = hiu, pl. sivó homok, mely minden növénytől meg van fosztva; sunnyog = hunnyog; susnya, fiatal vessző = husnya, husáng, forditva: suháng.
A többi s hangu gyököket l. saját rovataik alatt.
