’S
’S vagy S kötszó, mely nem egyéb, mint a csonkított es (a régieknél gyakorta rövid e-vel) v. és, meg is, pl. ide s tova (= ide és tova), ki s be (= ki és be), egyszersmind (= egyszer és mind), no’s v. nos (= no és), t’es (Katalin verses legendájában = te is). A már közönségessé vált legújabb szokás a kihagyó (’) jelet elhagyja. Már a régieknél is gyakran eléjön, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben, azon egy lapon: „S mikoron ezök lennének.“ „S azonnal megfojtá az ördög.“ „S monda szent Annosnak.“ „S az ölé meg.“ „S imádkozván a szent Annos, ottan feltámada az ifju s kezdé uronk Jézust bizony Istennek vallania.“ „S a bálványimádó papok.“ (145. l. a nyomtatottban 108, 109.). Eredetére s értelmezésére nézve l. ÉS. Ezzel öszveköttetésben állanak ezen rövidítések sat. = és a többi, st. stb. = s többi, st. eff. = és több efféle (etcetera, und so weiter).
