Dumouriez
Dumouriez (ejtsd: dümurié) Károly Ferenc, franc. hadvezér, született Cambraiben 1739., meghalt London közelében 1823 március 14-én. 1757-ben katona lett; harcolt Németországban; 1763-ban kilépett a hadseregből; 1768. ismét belépett s a Korzikába küldött csapatoknál hadsegéd lett. 177. ezredessé léptették elő. 1771. a konfederált legyelekhez küldték pénzzel és francia tisztekkel; eltérve utasításaitól, ő maga is tevékeny részt vett a háboruban, de az oroszok által legyőzetett, amire a francia kormány visszahivta, 1772. XV. Lajos király, Aiguillon miniszter tudta nélkül, titkos üzenettel Svéciába küldte. Aiguillon, megtudva D. küldetését, Hamburgban elfogatta s a Bastillebe záratta; 1774. XVI. Lajos trónra lépése után szabadon bocsátották s a hadseregben ismét alkalmazták; 1778-ban tábornok s cherbourgi várparancsnok lett. A forradalom alatt előbb a jakobinusokhoz, később a mérsékeltebb girondistákhoz csatlakozott s altábornagy, 1792. pedig külügyminiszter lett s a királyt rávette, hogy Ausztriának és Poroszországnak háborut üzenjen, ami által a forradalmi pártok azt érték el, hogy a király auktoritása alatt forradalmi sereget szervezhettek. E sereg vezérének, Lafayette-nek, menekülés után D. vette át a sereg vezetését, Valmynál visszavonulásra kényszerítette a porosz sereget, azután az osztrákok ellen fordult s a jemappesi győzelem után egész Belgiumot elfoglalta; e siker a párisi forradalmi kormányt elbizakodottá tette; a hadsereg veszteségeinek pótlásáról nem gondoskodott, hanem kormánybiztosokat küldött a hadsereghez, kiknek tapintatlan eljárása a D. által megalapított fegyelmet megingatta s akik, valamint a kormány is, ugy viselkedtek, hogy D. meggyőződött, hogy Franciaország érdekében az őrültek uralkodásának véget kell vetni; titkosan levelezett az osztrák fővezérrel (Koburg herceggel), akivel fegyverszünetet kötött s seregével Páris felé indult, hogy a konventet szétkergesse; mielőtt azonban még francia földre jutott volna; máris a hadügyminiszter Beurnonville s a konvent által küldött négy kormánybiztos jelent meg táborában, azzal az utasítással, hogy D.-t állásából elmozdítsák. Ezeket azonban elfogatta s az osztrákoknak adta át; de mikor ezt a sereg megtudta s D. hadseregparancscsal a sereget a királyhatalom helyreállításában való közreműködésre lelkesíteni akarta, a csapatok fellázadtak s D.-nek az osztrákokhoz kellett menekülni (1793 ápr. 4.). Mint hazátlan bujdosó élt azután előbb Németországban, azután Angolországban, ahol a Bourbonoktól kapott nyugdijból élt 1823-ig. Életét többen megirták: legjobban a francia Monchanin; D. (Páris 1884) s a német Boguslawski: Das Leben des Generals D. (Berlin 1878). Welschinger Le roman de D. (Páris 1890). Chuquet, Les guerres de la révol. franc. (1890). U. az, La trahison de D. (Páris 1891).
