Toulon
Toulon (ejtsd: tulon), az ugyanily nevü járás székhelye, első rendü vár és Brest után a legjelentékenyebb francia hadi kikötő, Var francia départementban, a Földközi-tengernek Rade de T. nevü kis öble partján, az erdős és erősségekkel koszoruzott Faron (478 m.) és Coudon (702 m.) nevü hegyek lábánál, vasút mellett, (1896) 95,276 lak., hajógyártással, halászattal; gabona-, liszt-, olaj-, déli gyümölcs-, likör-, szesz-, bor- stb. kereskedéssel; egyebeken kivül hajóorvosi, hajós- és tüzériskolával, irodalmi és művészetpártoló egyesülettel, szinházzal, obszervatoriummal stb. A tulajdonképeni város falakkal és árkokkal körülfogott háromszög; külvárosai Ny-on: du Las, ÉK-en St.-Roch, K-en St.-Jean és Ste-Catherine és DK-en a Pipady-csúcsban végződő félszigeten Le Mourillon. A régi város szűken épült; legérdekesebb utcája a Rue d'Alger, nagyobb terei: a Place d'Armes, amelyen az arzenál és a tengerészprefektura áll, azután a Place Puget festői szökőkúttal (1780-ból). Az új várost a Boulevard de Strassbourg szeli át K-Ny-i irányban, a szobrokkal ékesített szinházzal, mellette a Place de la Liberté szép szökőkúttal (1890-ből), közelében a muzeum (kép-, szobor-, reliefgyüjteménynyel) és a könyvtár (16,000 kötet), továbbá a városi park. A Quai du Port közelében van s Ste Marie Majeure nevü székesegyház a XI. és XII. sz.-ból, 1890. hozzáépített toronynyal és néhány műremekkel; ugyanazon rakodóról nyulik be a kikötőbe egy négyszögletes tér a Carré du Port, amelyen a hajózás géniuszának kolosszális bronzszobra áll. A kikötő rakodópartjának Ny-i végében levő arzenált IV. Henrik alapította, Richelieu kibővítette; Vauban 1680. új épületnek tette le alapját, ennek befejezése a legújabb kor munkája, ugy hogy ma az egész 270 ha.-nyi területet foglal el és 10,000 munkást foglalkoztat. Az arzenál monumentális fő kapuja 1738-ból való, dór oszlopokkal, Mars és Bellona szobraival van díszítve; területén vaskohók és hámorok, gép- és fegyvergyár, 320 m. hosszu és 20 m. széles kötélverő terem, óriási magtárak, sütőkemencék, hajómuzeum, tüzéreszközök gyüjteménye, könyv-, fegyvertár és kórház láthatók; a régi és a Vauban-medence (darse) közt van az Ilot, ahol 1873-ig a bagno állott és rajta a javítóműhelyek. DK-en épült a du Mourilon-arzenál hajógyárral s dockokkal, nagy faraktárakkal és tengerészkaszárnyákkal. A Cap Cépet nevü félszigeten van végre a hatalmas St. Mandrier nevü tengerészkórház. A kikötőt, amely több medencéből áll (Petite Rade, Rade du Lazaret, Grande Rade, Vieille darse, darse Vauban, de Castigneau stb.) és a várost 12 erősség, 4 parti ágyuüteg és redutok védik. Környékén jó bor és déli gyümölcsök teremnek; a Cap Cépet nevü félszigeten, a hová rendes gőzhajójáratok vezetnek, pompás fényü- és eucalyptus-ligetek, botanikus kert, világító torony és Latouche-Tréville admirális emlékére épített piramis van. T. feniciai alapítvány; a rómaiak idejében Telo Martius nevet viselt. Az V. vagy VI. sz.-ban püspöki várossá lett. 889. a szaracénok dúlták föl. I. Vilmos arlesi gróf építtette föl újra. 1178., 1196. és 1211. a szaracénok ostromolták és le is rombolták. A spanyol örökösödési háboruban 1707. Tessé marsal a szövetségesek (Szavójai Jenő és a hollandok) kombinált támadását szerencsésen visszaverte. 1744. az angolok közelében legyőzték a francia-spanyol flottát. 1793 aug. 28. a város a konvent uralma alól menekülendő, magát a Hood vezérelte flottának megadta. Októberben a konvent hadai ostrom alá fogták, Bonaparte volt a tüzérség vezére és dec. 19-én el is foglalták és a város nevét Port-de-la-Mortagne-ra változtatták. Napoleon, midőn császárrá lett, a város újraépítését elrendelte. V. ö. Henry, Guide historique a travers T. (1851); Lambert, Histoire de T. (3 köt., 1885-90).
