Vancsa
Vancsa János, gyulafehérvári és fogarasi gör. kat. érsek és metropolita, szül. Vasadon (Bihar) 1820 máj. 18., megh. Balázsfalván 1892 jul. 31-én. Középiskoláit a nagyváradi főgimnáziumban kitünő sikerrel elvégezvén, 1841. Bécsbe küldetett az u. n. Stadt-Convictba, mely később Barbareum név alatt volt ismeretes. Mint e papnevelő növendéke, a teologiát a bécsi egyetemen végezte. 1845 aug. 10. pappá szentelték és rövid ideig a nagyváradi gör. kat. püspöki irodában és mint káplán Makón működött. 1845 dec. 7. a bécsi Augustineumba küldték, ahol 1848. teol. doktor lett. Utána püspöki levéltáros s iktató, szentszéki jegyző és tanár a nagyváradi gör. kat. tanítóképzőben; 1849. püspöki titkár, 1855. nagyváradi kanonok. Mint püspöki oldalkanonok, irodaigazgató és egyházmegyei tanfelügyelő sikeres tevékenységet fejtett ki. 1865 jul. 4. szamosújvári gör. kat. püspök. Érdemei elsimeréseül IX. Pius 1867. római gróffá, házi főpapjává és pápai trónállóvá nevezte ki. 1868 nov. 21. gyulafehérvári s fogarasi érsek és metropolita, 1869 v. b. t. tanácsos; 1869. és 1870. részt vett a vatikáni zsinaton, hol nagy tudománya és ritka szónoki tehetsége által tünt ki. Több egyházmegyei zsinatot és vegyes kongresszust tartott székhelyén Balázsfalván, melyek egyházának felvirágzását nagy mértékben előmozdították. 1872. és 1882. pedig tartományi zsinatot hivott egybe, melyek a metropolita szervezését közmegelégedésre foganatosították. Balázsfalván monumentális román fiu- és leánynevelő intézetet állíttatott fel, a szegény egyházakat bőkezüen támogatta és több egyházmegyei alapítványt tett vagy gazdagított. Röviddel halála előtt a Lipót-rend nagykeresztjét kapta. Végrendeletileg 120,000 frtnyi alapítványokat létesített, melyeknek célja a szegény papok, tanárok és tanulók segélyezésére.
