Váncsa-
Váncsa- (máskép Báncza-) nemzetség, oklevelesen ismert első tagja Orbáz comes (megh. 1252 előtt), kinek három fia maradt: István esztergomi érsek és bibornok (l. o.), Péter (1213-53) és Bencenc (Vince), 1244. esztergomi főispán. Pétertől származott Tamás és Orbáz, 1280-84. pozsega prépost. Orbáz comesnek Bekének fia volt Dénes (1256-65) és unokája Beke (1283). A nemzetség tagjai közé tartoztak továbbá: János, 1264. győri főesperes; István, 1263. pápai kálán és pozsegai prépost, 1264. pedig kalocsai érsek, s az Anjou korában Báncsai István és Mihály, 1255. királyi ember. A V.-nemzetségnek jobbadán Esztergom, Bars és Bács vármegyékben nyolc birtoka ismeretes.
V. (v. Báncza) István, államférfiu a XIII. sz. első felében. 1238. váci prépost és kir. kancellár, 1240. váci püspök lett. 1241. IV. Béla ő vele küldte feleségét, gyermekeit s kincseit Bécsbe, hogy Babenberg Frigyes hercegnél a mongolok ellen oltalmat keressen számukra; majd maga is odamenekült, de csak nagy nehezen szabadulhatván a hercegtől, Balaton-Segesd felé futott s onnan küldte követségbe V.-t IX. Gergely pápához és az ezzel nyilt háboruban álló II. Frigyes német-római császárhoz, kinek a mongolok ellen nyujtandó segítség fejében még magát és Magyarországot is felajánlotta. A visszatért V. Zágrábból Spalatóba követte s mindenütt kisérte királyát, ki őt, mint 1242 máj.-tól már Esztergom választott érseket, Dalmátország helytartójává nevezte ki s védelmére bizván feleségét és gyermekeit, ő maga a mongolok kitakarodásának hirére 1242-ben visszatért az országba. V. utóbb a legnagyobb buzgósággal támogatta őt a helyreállítás nagy munkájában, miért is IV. Ince, másfél esztendő után az első pápa, legsürgősebb feladatai közé számította, hogy őt 1243 jul. 7. megerősítse az esztergomi érsekségben, sőt a pápa a király helyeslésével 1252 okt. praenestei püspökké s bibornokká nevezte ki. Igy V. lett Magyarország első bibornoka. Rómába költözvén át, ezentúl is nagy szeretettel képviselte a kuriában a magyar érdekeket s éveken át élvezte az egymásra következő pápák bizalmát. Arcképe fenmaradt abban az üvegfestményben, melyet a chartresi Notre Dame du Pilier kápolna számára ő maga ajándékozott s mely őt szűz Mária előtt térdepelve mint bibornokot ábrázolja. A kép festője alkalmasint Villard cambraii építész, kivel V. ugy látszik az újonnan épített esztergomi székesegyházat is terveztette vagy felülvizsgáltatta. V. 1267. vagy 1268. hunyt el. V. ö. F. de Mély cikkét a lillei Revue de l'art chrétien (1889, II. füzet) és Archeol. Ért. (1889, 272-274. old.); Török, Magyarország primásai; Balics, Egyháztört. (II., elszórtan).
