adó
adó: A királyság óta lehet Izr.-ben ~val számolni. Föltehető, hogy Dávid – egyebek közt – azért rendelte el a népszámlálást, hogy az ~fizetést megszervezhesse. De erre valójában csak Salamon idejében került sor, aki az uralma alá tartozó területet (v. legalábbis ennek nagyobb részét) 12 kerületre, ill. körzetre osztotta, s ezeket arra kötelezte, hogy egymás után egy-egy hónapig természetben beszolgáltassák az előírt javakat. Ez a rendszer utóbb elégedetlenséget váltott ki: Salamon halála után a nép a „kemény iga” enyhítését kérte Jerobeámtól (1Kir 12,3 kk.). – A királynak járt: birtok ~ (Ez 48,21) és ® tized a gabonából, a borból és a jószágból (1Sám 8,15.17; 17,25: feloldás a tized kötelezettsége alól). Ez utóbbi különösen a fogság után vált szokásossá. Lehet, hogy Ám 7,1-ben „a király lekaszált” kifejezés is a tizedre vonatkozik. – A perzsák vámot, ~t (értsd: fej~t) és járulékot (azaz: föld~t) szedtek (Ezd 4,13.20); az ~ alól azok, akik a Templom szolgálatában álltak, mentesek voltak (7,24). A Szeleukidáknak vámot, só- és korona~t kellett fizetni (1Mak 10,29; 11,35). A róm.-ak kivetettek: 1. föld~t (tributum soli v. agri) – ezt részint természetben, részint pénzben kellett fizetni; 2. különféle fej~kat (tributum capitis) – ezeket a jövedelemtől függően fizették v. attól függetlenül minden zsidónak fizetnie kellett a gyermekek és az öregek kivételével; 3. vámot a be- és a kivitt árukra. ® templomadó, ® zsengeáldozat. – Lásd az I. színes képet.
I. Előkelő idegenek adót visznek a fáraónak. Falfestmény Thébában. Kr. e. 15. sz.
