Baal
Baal: Szíriában, Palesztinában sok olyan helyi istenséget tiszteltek, akikről azt tartották, hogy szt. fában, forrásokban v. a hegyek tetején laknak, s akiket ~nak, az illető hely tulajdonosának, urának neveztek. Ezek a saját tulajdonnevet nem viselő istenségek az ÓSz-ben összefoglalóan ~ néven szerepelnek (Bír 6,25; 1Kir 16,31; 18,26; 19,18 stb.). Lényegük szerint természeti istenségek, növények szellemei v. istenei. – Szíriában az egyik legfontosabb istenségnek, az ég urának a tulajdonneve is ~. A ~-Samemre a Kr. e. 10. sz.-tól vannak adatok; a babiloni Béllel/Mardukkal rokon. Szt. állata a bika. Kultusza egészen Egyiptomig terjedt, nemcsak a hikszoszok, hanem az egyiptomiak körében is. Kánaánban szintén népszerű volt. Sok személynévben is megtalálható a ~ név (igaz, hogy Jahvéra is vonatkoztatható; vö. Eljada v. Beeljada, Baalja, Jerub-baal és Oz 2,18), és Izr.-ben sok király pártolta a tiszteletét. Ez magyarázza, hogy a próf.-k harcoltak ellene (Jer 2,23; 11,13; Ez 6,4.6; Oz 13,1 kk.; ® Illés). A fontosabb ~-alakok: ~-Peor, a Bet-Peorban tisztelt ~ (Szám 25,3.5; MTörv 4,3; Oz 9,10); ~-Berit, a szövetség ~ja Szichemben (Bír 8,33; 9,4) és ® Baal-Zebub. ® kultikus ábrázolások.
17. Baal esőisten az ugariti Rasz-Samrából. Siakján bikaszarvak, lába alatt a föld és víz (a termékeny föld szimbóluma), bal kezében villám. 1,42 m magas mészkősztélé. Kr. e. 1900–1550.
