barát
barát: I. Az ÓSz-ben Dávid és Jonatán igaz ~ok (1Sám 18–21; 23,16–18); Jób ~ai viszont kedvezőtlen színben jelennek meg (Jób 16,21; 19,21; 42,7 kk.). A bajban kincset ér a ~ (Péld 17,17; 18,24; 27,10; Sir 6,15; 37,5); aki azonban csak jó sorsban ~, az nem ér semmit (Zsolt 38,12 kk.; Jób 16,21; Péld 19,4; Sir 12,8–12). Így érthető az intés: körültekintőnek, óvatosnak kell az embernek lennie, amikor ~ot választ (Mik 7,5; Sir 6,7; 37,1–6). Ábrahám (2Krón 20,7; Iz 41,8; Jak 2,23), Mózes (Kiv 33,11) és egyáltalán az igazak (Péld 3,32; vö. Zsolt 25,14) Isten ~ai. A király ~ja, bizalmasa, tanácsadói tisztet töltött be az udvarnál (Ter 26,26; 2Sám 15,37; 1Kir 4,5; ® hivatalnokok). – II. Az ÚSz-ben a ~ság a társadalmi élet megszokott jelensége (Lk 7,6; 14,12; ApCsel 19,31; 27,3). Jézus ~ainak nevezi tanítványait (Lk 12,4), akikért életét adja (Jn 15,13). Lk 11,5–9: az imádkozó és az Isten közti viszonyt Jézus a ~ok egymás közti viszonyához hasonlítja. Maga Jézus bensőséges ~i viszonyban volt Lázárral (Jn 11). A tanítványoknak ~okat kell szerezniük jótékonyságukkal (Lk 16,9), de a világgal nem szabad barátságban lenniük (Jak 4,4). Az üldözések idején a ~aik elárulják őket (Lk 21,16), amint magát Jézust is elárulta ~ja (Mt 26,50). Jn 3,29: a vőlegény ~ja megtisztelő szerepet tölt be a menyegzőn; ~ az előfutár is a Messiás mellett.
