bíbor
bíbor: 1. festék, csigafajta (murex) váladéka, amely először fehér, majd a napfény hatására piros v. fekete lesz; a kettő keverékéből származik a lilásvörös színű festékanyag. Előállítása és forgalmazása a föníciaiak (® Kánaán) monopóliuma volt; ők szállították Palesztinába és a Közel-K-re; így érthető, hogy az akkádban és a héb.-ben hasonló hangzású szavak jelölik. – 2. ~ral festett kelme. Elsősorban kultikus célra használták: ~ból készült a függöny a szt. sátorba (Kiv 26,31.36) és a Templomba (2Krón 3,14), maga a szt. sátor (Kiv 26,1–4), a papok és a főpap öltözéke (28), a ládának, a kitett kenyerek asztalának, az aranyoltárnak a terítője, az a lepel, amelybe a mécstartót és a mécseseket, valamint a szt. edényeket göngyölték, amikor Izr. fiai tábort bontottak (Szám 4). Jer 10,9: a bálványoknak kék és vörös bíbor a ruhájuk. Egyébként csak előkelő (Bír 8,26; Eszt 8,15; 1Mak 11,58; 14,44; Ez 23,6; Én 7,6) és gazdag (Péld 31,22; Lk 16,19) emberek viseltek ~ruhát. – A szenvedéstört.-ben szereplő ~színű köpeny valójában katonaköpeny volt, amelyet gúnyból adtak Jézusra (Mt 27,28).
