bika
bika: Az egész ókori K-en a harci erő jelképének tekintették (vö. pl. Szám 23,22; 24,8), de föltehetően a nemzőerőt is szimbolizálta. Kedvelt motívumul szolgált a pecséteken, elefántcsont-faragványokon, fém- és cserépedényeken, valamint a különféle nagy istenségek, így a babilóniai Enki (Esz), Enlil, Ninurta, Iskur (Adad) és Nergal, az egyiptomi Thoth és Ozirisz, az ugariti El, az Ókori D-arábiai holdisten díszítő jelzőinek sorában. Ugyanakkor a valódi ~istenek ritkák: Egyiptomban ® Ápisz, Mnevisz és Buchisz ~kat az istenség inkarnációiként tisztelték; a babilóniaiaknak volt egy ~istenük, aki a napistennek, ® Samasnak volt a fia; a hettiták az időjárás isteneit olykor ~ alakban tisztelték; a hurriták (és tőlük a hettiták) ismertek ’Nap’ és ’Hold’ nevű isteni ~kat; ezek az időjárás istenének, Tesupnak voltak a kísérői. Kérdéses, hogy a Ter 49,24; Zsolt 132,2.5; Iz 1,24; 49,26; 60,16: előforduló abir szót ~ként, v. ’Jákob, ill. Izrael erőse’-ként kell-e értelmezni. Ettől függ, hogy e szövegekből következtetni lehet-e a pátriárkák korában ~kultuszra. ® aranyborjú, ® ökör, ® szarvasmarha.
