csillag
csillag: 1. Az első, amit a ~okkal kapcsolatban Izr. fiai megfigyeltek az volt, hogy megszámlálhatatlanok, hogy roppant nagy a számuk (Ter 15,5; 22,17; 26,4; Kiv 32,13; MTörv 1,10; 10,22; 28,62; 1Krón 27,23; Neh 9,23; Jer 33,22; Dán 3,36). Ennek ellenére észrevették, hogy minden ~nak megvan a maga helye, állása, útja (Bír 5,20; Bölcs 7,19.29; Sir 43,10; Iz 40,26; Bár 3,34). Megcsodálták a fényüket, hogy mindegyiknek megvan a maga ragyogása, így különböznek egymástól (vö. 1Kor 15,41), s ezt a csodálatukat ki is fejezték (Zsolt 148,3; Bölcs 7,29; Sir 43,9; Bár 3,34 kk.). A Sir 43,9 inkább csak dísznek tekinti a ~okat az égen, a Ter 1,15 kk. viszont fényforrást lát bennük. – 2. A ~okat Isten teremtette (1,16; Jób 9,9; Ám 5,8), az ő keze alkotta (Zsolt 8,4). Ő szabta meg a számukat is (147,4), és korlátlan Úr fölöttük (Jób 9,7; Zsolt 147,4; Sir 43,10; Iz 40,26; Bár 3,35). A ~ok rendje Isten hatalmát tanúsítja, Isten határozta meg helyüket, útjukat, járásukat (Jób 38,31 kk.). Így kézenfekvő volt, hogy Isten trónját is a ~ok fölé képzeljék (22,12), olyan helyre, amely a halandó számára elérhetetlen, megközelíthetetlen (Iz 14,13). – Azoknak a kozmikus mozgásoknak a sorában, amelyeket Isten haragjának megnyilvánulásaiként értelmeztek, nagy szerepe volt a ~ok hullásának, kihúnyásának: Bábel és Egyiptom bukásakor, amikor a tört. fordulóponthoz érkezett (13,10), az egyik hatalmas fáraó halálakor (Ez 32,7) v. Jahve napjának közeledtekor (Jo 2,10; 4,15) a ~ok elvesztik fényüket. Mk 13,25: és Mt 24,29: az Emberfia eljövetelét ~ok hullása előzi meg. Lk 21,25: a megfogalmazás elmosódott, ezzel szemben a Jel 6,13 és 8,10 egész határozottan megfogalmazza, hogy a ~ok a földre hullanak. Természetesen ebbe a megfogalmazásba a régi K-i felfogás is közrejátszott, amely szerint a ~hullás, a meteorit rossz előjel volt. Az apokaliptikus irodalomban, amely mindenekelőtt arra irányult, hogy Isten ítéletét az ember szeme elé állítsa, a ~okra való hivatkozás, a ~ok jelként való értelmezése még sokkal nagyobb teret kapott. – 3. József álmában 11 ~ot látott (magát látta a 12.-nek); ezek föltehetően az állatköröket jelzik, amelyek Izr. 12 törzsét jelképezték. Ugyanígy értelmezhető a 12,1: az asszony feje körül látható 12 ~ is. Ugyanakkor a 7 ~ 1,16.20; 2,1; 3,1: – ahol a ~ok és az angyalok párhuzama még azt a felfogást tükrözi, hogy a ~oknak is van lelkük – minden bizonnyal Kisázsia 7 egyházára utal. – Mint ősi királyi jelkép (vö. Ez 32,7; Iz 14,12) a Szám 24,17: (vö. Jel 2,28; 22,16) a Messiásra vonatkozik a ~. Dán 8,10: a választott népet kell rajta érteni, ugyanakkor a Jel 12,4 (Dán-t idézve) az angyalokra utal, akiket bukásakor a Sátán magával ragadott. Végül Dán 12,3; a ~ok fénye kifejezi, hogy a bölcseket kiváltságos hely illeti meg a feltámadás után. – 4. A hivatalos teol.-ban a ~ok csak fények, de a Bír 5,20 és Jób 38,7 (itt a ~ok Isten fiaival párhuzamba állítva szerepelnek) még a ~ok élőlényként való felfogását tükrözik. Ugyanígy Bár 6,59 is, ahol a ~ok engedelmességéről van szó, arról, hogy a ~ok teljesítik Istentől kapott feladatukat (vö. 3,35; Jel 1,20; 9,1). Ez a felfogás annyiban volt jogos, amennyiben a ~okat is Isten teremtményeinek tekintette. A Kr. e. 8. és 7. sz.-ban asszír hatásra elterjedt a ~ok kultusza Palesztinában is (2Kir 17,16; 21,3.5; 2Krón 33,3.5; vö. ApCsel 7,42). A MTörv 4,19 és Szof 1,5 szembefordul vele; Jozija meg is kísérelte, hogy véget vessen neki, de sikertelenül (2Kir 23,5). A Bölcs 13,2 kk. elítéli azokat, akik a ~okat isteneknek nézik és nem fogják fel, hogy fényük és szépségük a teremtő Isten hatalmát és nagyságát tükrözi; hozzá képest, az Ő színe előtt a ~ok sem tiszták (Jób 25,5). ® bolygók, ® bölcsek csillaga.
