Damaszkusz
Damaszkusz: ősi város az Antilibanontól DK-re vízben gazdag, termékeny vidéken (2Kir 5,12; Jer 49,24 kk.), stratégiai szempontból fontos helyen, a nagy karavánutak mentén. Gyakran szerepel az egyiptomi és asszíriai forrásokban, s az ® amarnai levelek is említik; mai arab neve Dimask, de nevezik es-Samnak is. Dávid korától történelme gyakran kapcsolódott Izr. történelméhez. Kr. e. a 2–1. évezredben hatalmas arám állam volt, királyait (Rezon, Hezjon, Tabrimon, I. és II. Benhadad, Hazael, III. Benhadad és Recin) többször említik a királyok korát leíró kv.-ek, maga a város pedig még a próf.-i szövegekben is szerepel (Iz 17,1–3; Jer 49,23–27; Ez 27,18; Ám 1,3–5; 5,27; Zak 9,1). III. Szalmanasszár korától (Kr. e. 854: csata Karkarnál) folytonosan szorongatták az asszírok, míg III. Tiglat-Pilleszer végérvényesen le nem igázta (2Kir 16,9). Virágkorát a perzsa uralom alatt élte. A Szeleukidák uralma idején állandó vetélytársa lett egy újonnan alapított város, Antióchia (az Orontész mellett). Kr. e. 64: a róm.-ak meghódították, s egyike lett a ® Tízvárosnak; így egy ideig a nabateus IV. Aretász uralta. A városban élő zsidóságnak nagy szerepe volt Pál és rajta keresztül az ősegyh. életében (ApCsel 9,2–25; 22,5–16; 26,12–20; 2Kor 11,32 kk.; Gal 1,17). Azt az utcát, ahol a Pálnak szállást adó Júdás háza állt (ApCsel 9,11), még most is Egyenes utcának hívják, mert K-ről Ny-ra egyenes vonalban szeli át a várost. Régen jóval szélesebb volt, és a feltárt maradványok bizonysága szerint oszlopsor szegélyezte. Újabban a K-i kapujára is rábukkantak.
