ecet
ecet: Valójában savanyú ® bor volt, amely vízzel hígítva italul szolgált a forró égövi vidékeken a népnek, a katonáknak (vö. Mk 15,36) és a munkásoknak (Rut 2,14); a ® nazirok nem ihatták (Szám 6,3). A voltaképpeni nagyobb savtartalmú ~ fogyasztásra nem alkalmas, elvásik tőle az ember foga (Péld 10,26; Zsolt 69,22), a sebet pedig marja (vö. Péld 25,20). – Az az ~, amelyet egy katona a megfeszített Krisztusnak nyújtott (Mk 15,36; Mt 27,48), vsz. szomjat oltó savanyú bor (vö. 27,48 kk. és Jn 19,28 kk., ahol magától értetődőnek látszik, hogy az ítélet helyén van ~). Egyébként Lukács az ~et kevésre becsült italként állítja elénk (Lk 23,36), vsz. a Zsolt 69,22 hatására.
