istenfélelem
istenfélelem: Az Istentől való félelem minden más félelmet eloszlat (Zsolt 112,1.8; Iz 8,13); ez is jelzi, hogy az ~ más síkon mozog, mint egyébként a ® félelem, bár a halál azért fenyeget (Kiv 33,20). – Ha a félelem a teremtett lény velejárója (Sir 40,1–11), akkor a lét, az élet titkát is érinti, és a mindenekfölötti hatalom, az isteni előtt is elfogja az embert (Zsolt 33,8). Vallástört.-ileg e téren Izr. átvette az istenség (numinózum) örökségét, de beolvasztotta a maga személyes istenképébe. A teremtmény, aki por és hamu (Ter 18,27) leborul Teremtője előtt, aki léte szerint szt. (Zsolt 99), ezért félelmetes. A profán szóhasználatban mindenekelőtt a puszta félelmetes (MTörv 1,19), de az a hely (= Bétel) is, ahol Jákob álmát látta (Ter 28,17), itt azonban már a megközelíthetetlenséget érzékelteti, mint a csipkebokor esetében a szent (Kiv 3,5). A ne félj, amelyet a teofánia megkívánt, szintén igazolja az istenséget, de saját színezetet kap (Ter 26,14; Bír 6,23; Lk 1,13). A félelmetes Istenben a titokzatosság, a mindenhatóság és a szentség Mózes énekében kerül összhangba (Kiv 15,11), abból a lelkesedésből, amelyet a szolgai félelem ellentéteként Isten tettei váltanak ki, aki népének üdvösséget készít, ellenségeit pedig félelemmel tölti el (Zsolt 64,10). A büszkén és buzgón imádott Istentől elragadtatva az istenfélő teljes odaadással fordul a Félelmeteshez (MTörv 10,20 kk.; Zsolt 47). Ugyanakkor Istennek az etikai fölénye és szentsége is belejátszik az ~be (Iz 8,13). Az Istentől való félelemnek maga után kell vonnia a bűntől való félelmet is (Kiv 20,20). Ebből következően az Istentől való félelem egyszersmind az ítélettől és az ítélet napjától való félelmet is magában foglalja (Ter 3,10; Jo 2,11). Ide nyúlik vissza az a későbbi vallásosság, amelynek a törv.-tisztelet és az ~ a fő jellemzője (Sir 33,1 kk.). Az ~ tehát már nem átélés kérdése, hanem olyan valami, amit tanulni kell, el kell sajátítani (MTörv 6,1 kk.) és akarni kell (6,24). Ugyanakkor az ~ hiánya gonoszságra, elvetemültségre mutat (vö. Zsolt 64). A bölcsességi irodalomban az Isten félelme ® bölcsesség, mert akiben van okosság, érteni tudás, az kerüli a bűnt, a rosszat (Jób 28,28). Az ~ fölébreszti a bizalmat, az üdvösség várására indít (Sir 2,7 kk.), és a hívő egész Isten előtti magatartását meghatározza (Zsolt 130,4; 145,19) mind erkölcsi, mind vallási vonatkozásban. Az ÚSz nem hagyja Krisztusban figyelmen kívül az istenséget (Mk 4,41; Jn 18,6), de nem is hangsúlyozza. 1Jn 4,18: a félelem a szeretettel szemben háttérbe szorul, s egyszerűen a megváltás kegyelmében való kétkedést jelenti.
