istenfélők
istenfélők: a zsidósághoz csatlakozott gör.-ök egy csoportja az 1. sz.-ban. A ® diaszpórában élő zsidó hitterjesztők nemcsak ® prozelitákat nyertek meg, akik minden megszorítás nélkül csatlakoztak a zsidósághoz és a körülmetélésnek is alárendelték magukat, hanem olyan embereket is, akiket a phoboumenoi (ApCsel 10,2.22; 13,16) v. szebomenoi, ’istenfélők’ (13,50; 16,14; 17,4.17; 18,7) névvel illettek, minden bizonnyal megkülönböztetésül az „istenimádók”-tól (vö. Mt 23,15; ApCsel 2,11; 6,5; 13,47), anélkül, hogy valamilyen konkrét jelentésbeli eltérést meg lehetne állapítani: az említett helyeken ugyanazon személyekről van szó. Az ~ csak annyiban csatlakoztak a zsidósághoz, hogy bizonyos zsidó szokásokat átvettek. Nem is határozták meg a kötelezettségeiket, s úgy látszik, a gyakorlatban (in concreto) más-más magatartást tanúsítottak. Általában mégis elmondható, hogy a szombatra vonatkozó parancsot és az étkezéssel kapcsolatos mózesi törv.-t megtartották, s a templomadót is fizették. Josephus Flavius említi e tekintetben Poppeát, de istenimádónak nevezi. A róm. szerzők metuentesként szerepeltetik az ~et. Az életmódjukról Juvenalis és Horatius tudósít, gúnyosan. Pál ap. a pizidiai Antióchiában (13,43), Filippiben (16,14), Tesszalonikában (17,4), Athénban (17,17) és Korintusban (18,7) találkozott velük. Palesztinában Kornéliusz róm. századost is istenfélőnek tartották (10,2.22). Az a föltevés, amely szerint a rabbinista irodalomban az ~et az igaz prozelitákkal szemben balga prozelitáknak nevezték, csak részben helytálló: a tkp.-i prozeliták valóban úgy szerepelnek, mint igaz prozeliták, de a balga prozelitákon az Izr. földjén élő ® idegeneket kell érteni.
