jajkiáltások
jajkiáltások: Az ÓSz-ben a jaj szó olykor a panaszt vezeti be, amelyet valaki a maga bajában (Bír 6,22; 1Sám 4,7 kk.; Iz 6,5; Jer 10,19; Zsolt 120,5), v. ritkábban mások baja miatt (Préd 4,10) hallat. Gyakran szerepel a szó a próf.-k ünnepélyes vádjaiban, az idegen népek (Szám 21,29 = Jer 48,46; Iz 10,5; Szof 2,5; Hab 2,7.9.15.19), Izr., ill. Jeruzsálem (Jer 13,27; Ez 24,6.9; Oz 7,13; 9,12) v. a nép egyik-másik része (hűtlen pásztorok: Iz 10,1; Jer 23,1; Ez 34,3; Ám 6,1; hamis próf.-k: Ez 13,3; egyáltalán, a bűnösök: Iz 5,8–23, itt 7-szer hangzik el a jaj) elleni fenyegető jövendöléseiben. – Az ÚSz a próf.-i szóhasználathoz kapcsolódik. Amikor Jézus ajkára veszi, azért teszi, hogy némelyeket figyelmeztessen az üdvösség elvesztésének veszélyére, v. hogy megjövendölje vesztüket. A gazdagokra stb. mondott jajok közül az első 3-ban ez az indíték nyilvánvaló, de a 4.-ből is kikövetkeztethető (Lk 6,24–26). A képmutató írástudók és farizeusok figyelmeztetésére elhangzott 7 jajhoz (Mt 23,13–29) szintén a kárhozat veszélye szolgált alapul (23,33: a kárhozat büntetése; vö. 23,34 kk.). Ugyanakkor Lk 11,42–52 (6 jaj) nem jelöli meg ennyire világosan az indítékot (de vö. 11,50 kk.). A megtérni nem akaró városokat (Korozaint és Betszaidát) az ítélet fenyegeti, amikor Jézus jajt kiált rájuk (Mt 11,21 = Lk 10,13). Fenyegető jellegű a botrányt okozóval (Mt 18,7 = Lk 17,1; vö. 17,2), valamint az árulóval (Mk 14,21) kapcsolatos jaj is. Ezzel szemben a várandós és szoptatós anyákat illető jaj (13,17) az idők végén rájuk váró nehéz sorsra utal, és a szánalom megnyilvánulása. – Pál magára vonatkoztatott jajából (1Kor 9,16) arra következtethetünk, hogy a kötelesség (adott esetben az ev. hirdetése) elmulasztása óhatatlanul maga után vonja Isten büntetését. Büntetéssel fenyeget Júd 11: is a jaj. – Jel 8,13: itt a 3 jaj (vö. 9,12; 11,14; 12,12) fenyegetés és utolsó figyelmeztetés is, hogy a végső idők hitetlenjei térjenek meg. Ugyanakkor a 18,10.16.19 3-szoros jaja siralomnak tekinthető Bábel bekövetkezett bukása fölött.
