Jakab
Jakab (® Jákob gör. változatának magyar megfelelője): 3 személy neve az ÚSz-ben. – 1. Idősebb ~ apostol (Mk 15,40): Zebedeus és Szalome fia (vö. 15,40; Mt 27,25), János ap. bátyja, akivel együtt Jézus meghívta, hogy legyen a tanítványa (4,21). Heves természetük miatt Jézus mindkettőjüket elnevezte a mennydörgés fiainak (® Boanergesz, 3,17). Simon Péterrel együtt külön kiváltságokban volt részük (17,1; 26,37; Mk 5,37; 13,3). Kr. u. 44: ~ I. Heródes Agrippa uralma alatt vértanúhalált szenvedett (ApCsel 12,2). A későbbi, nem bibliai hagyomány szerint Hispaniában működött, de ennek nincs semmi alapja. – 2. Ifjabb ~ apostol, Alfeus fia (Mt 10,3; Mk 3,18; ApCsel 1,13). Melléknevét annak „köszönheti”, hogy Aranyszájú Szt. János óta kimutathatóan összetévesztették a 3. ~bal. Az ÚSz-ben csak az ap.-ok listájában találkozunk a nevével, egyébként nem szerepel. Mk 2,14: neve némely kéziratban Lévi neve helyett áll (vö. Mt 10,3). – 3. Az Úr testvére = rokona (13,55; Mk 6,3), ® Kleofás és Mária fia (vö. 15,40; Jn 19,25), Jozes v. József (Mk 15,40) testvére. A „kis” melléknevet (Vg: minor, 15,40) nyilvánvalóan kis termete miatt kapta, de később nem szerepel ezen a néven (vö. Mt 27,56). – Napjainkban a katolikus exegéták körében is általános az a vélemény, hogy nem azonos a 2. ~bal (J. Blinzler, J. Bonsirven, F. Mussner, A. Wikenhauser). Nem nevezi magát ap.-nak (Jak 1,1; vö. 1Pét 1,1). Jn 7,5 (vö. Mk 3,21 kk. 31 kk.) szerint ® Jézus testvérei nem hittek Krisztusban, ugyanakkor Jn 6,70 szerint a tizenkettőt ekkorra már kiválasztotta Jézus. Az ÚSz mindig különbséget tesz a tizenkettő és az Úr testvérei között (ApCsel 1,13 kk.; 1Kor 9,5; 15,5–8). A Gal 1,19 ennek nem mond ellent, mert a heteron és az ei mé különféleképpen értelmezhető. Vsz., hogy Krisztus megjelenésekor (1Kor 15,7) tért meg. Miután Péter ap. elmenekült (ApCsel 12,17), ő állt a jeruzsálemi egyh. élén (vö. Gal 1,19; 2,9.12), és az ® apostoli zsinaton vezető szerepet töltött be, ő fogalmazta meg az ® apostoli határozatokban foglalt fenntartásokat. Tőle származik a ® Szent Jakab levele is. Utoljára az ApCsel 21,18 említi. Jóllehet a zsidókeresztényektől elvárta a mózesi törv.-ek megtartását, elvileg elismerte a keresztények szabadságát a törv.-t illetően (Gal 2,1–10). Lehetséges, hogy mivel a pogányokkal szemben tartózkodó magatartást tanúsított, ezt némelyek kiaknázták ellene (2,12; 5,10), de biztos, hogy a hagyományban azért mint igaz élt tovább, és a zsidók körében, akik közül sokakat megtérített, nagy tekintélye volt. Nyilván ez az az ok, amiért II. Ananosz főpap fölbujtására Kr. u. 62: megkövezték.
