kard
kard: 1. Közelharcban támadófegyverként (® fegyverek) Izr. fiai a keskeny, hosszú és legtöbbször kétélű ~ot és a rövid, háromélű tőrt használták (a héb.-ben mindkettőre ugyanaz a hereb szó utal). Mind a ~, mind a tőr markolatát olykor művészien kimunkálták. Pengéje lehetett egyenes is, görbe is; a görbe ~ idővel dísz~, ill. uralkodói jelvény lett. A tőrt az övben, a ~ot hüvelyben viselték, ill. tartották. Lachisban találtak egy felirattal ellátott ~ot, amelyet Izr. fiai közül használt valaki; Úrból arany~ is ismeretes. A héb.-ben a ~nak ’szája’ is lehetett (® száj), így ’falhatott’, azaz pusztíthatott is (pl. Józs 10,28: a héb. eredetiben; a magyar fordításban az öldöklést rendszerint a ~élre hány fejezi ki). Így a ~ a háborút is jelképezheti; ilyen értelemben olykor együtt szerepel a pestissel v. a vadállattal (pl. Lev 26,25 kk.). Jer 46,10: Jahve ~ja jóllakik az ellenséggel és megrészegül vérüktől. A messiási kor békéjét bemutató szövegekben ekevasat kovácsolnak a ~ból (Iz 2,4; Mik 4,3); ennek fordítottja: a végső időkben bekövetkező ítélet a leírásához szolgál eszközül (Jo 4,10: „öntsetek kardot az ekevasból”). – Az ÚSz-ben János látomásában (Jel 1,16) az Emberfia szájából kétélű ~ tör elő; 2,16: „harcba szállok vele számnak kardjával”; 19,10: az Ige a szájából előtörő éles ~dal sújt le a nemzetekre. – 2. Tüzes ~, lángpallos. Ter 3,24: Isten azután, hogy elűzte onnan az embert, az Éden kertjétől K-re odaállította a ® kerubokat és „a tüzes ~ot”, hogy őrizzék az ® élet fájához vezető utat. A népi képzeletben úgy él, hogy a kerubok kezében volt tüzes ~, de a kerub és a tüzes ~ (szó szerint ’a lángja’) 2 külön tényező a szövegben. Nehéz megfejteni, valójában mit akar a tüzes ~ jelenteni. Némelyek arra a villámra hivatkoznak, amelyet az asszír istenek tartanak a kezükben; a Bibliában azonban nem villám szerepel, hanem ~. Több figyelmet érdemel az a föltevés, amely Jahve ~jára épít; ez ui. eléggé önállóan szerepel a próf.-i szövegekben (Iz 34,5; Jer 46,10; Ez 21,14; Szof 2,12 kk.); a ’láng’, a ’tűz’ lehet utalás ennek a ~nak villanására. M. A. van den Oudenrijn a ® szeráfokkal hozza a ’láng’-ot, a ’tűz’-et kapcsolatba, akiknek a neve az ’égni’ jelentésű héb. szóból származik, s arra gondol, hogy a kerubokból álló őrségnek szeráf „parancsnoka” volt, akinek a neve lehetett: ’a ~ lángja’.
