lábmosás
lábmosás: A K-i ember mezítláb v. saruban járta a poros utakat, így megérkeztekor elengedhetetlenül szükséges volt a ~ (Én 5,3). Ezért hozzátartozott az udvariassághoz, hogy a vendégnek alkalmat adjanak a ~ra (Ter 18,4; 19,2; 24,32; Lk 7,44; 1Tim 5,10 stb.). Az izr. papoknak szolgálatuk előtt kezet és lábat kellett mosniuk (Kiv 30,18.21; 40,30–32); ® mosakodás. Mások lábának megmosása az alattvalók feladata volt. Az asszony köteles volt a férje lábát megmosni, ugyanígy a gyerekeknek is meg kellett apjuk lábát mosniuk; a nem zsidó rabszolgának és talán a zsidó rabszolganőnek is kötelessége volt ura lábának megmosása, de a zsidó rabszolga nem volt erre kötelezve. Ha valaki vállalta ezt az egészen alacsonyrendű szolgálatot, az a lehető legnagyobb szolgálatkészség, a legteljesebb odaadás jelének számított (1Sám 25,41). Ebből a háttérből kell a tanítványok lábát megmosó Jézus tettét is szemlélnünk (Jn 13,1–20): Jézus jelét adta vele végtelen szeretetének (13,1–3), amely világba jövetelének indítéka volt, és amely Jézus egyh.-ának adott új parancsa, ugyanakkor maga a ~ példa (13,15), amely azt állítja elénk, hogy a testvéreknek milyen magatartást kell egymás iránt tanúsítaniuk. Vita tárgya, hogy mai alakjában a leírás 2 (sőt 3) hagyományon alapszik, amelyek közül a 13,12–17 tartalmazta erkölcsi magyarázat az eredeti; ehhez később szentségi magyarázatot fűztek. Ez esetben a ~t elsősorban követendő példának kell tekinteni (13,12–17), ezenkívül azonban jelképes cselekedet is: Jézus küszöbön álló önfeláldozása, kereszthalála elengedhetetlen az üdvösséghez, amely az embernek a keresztséggel (a bűnbánattartással) jut osztályrészéül, ha Krisztussal be akar menni az eszkatologikus életre.
