maszóra
maszóra (héb. ’hagyomány’): a Szentírás héb. szövegének helyesírását és olvasását rögzítő jelrendszer. Zömében arámul írt magánhangzók, diakritikus jelek, kiejtést meghatározó utasítások, betűk és sorok számlálása és értelmező jegyzetek rendszere. Elhelyezése szerint lehet lapszéli (marginális) és szövegvégi (finális). Ha a lapszéli a margón van: kicsi, ha a szövegoszlop felett áll: nagy ~. A lapszéli ~ különféle szavak és szócsoportok jelentését adja, utal a hibás írásmódra. A szövegvégi ~ban közlik a Tóra, ill. más könyvek betűinek, mondatainak számát, s olykor ábécésorrendben közli az anyagot. A ~val körülvett szentírási szöveg a textus masoreticus, TM, ’maszoréta szöveg’. Nyomtatott kiadásai (1525-től) Jakob ben Hajjim szövegére alapulnak. ®Szentírás I.
