oltár
oltár: 1. A héb. ’áldozóhely’ és ® Ariel (’Isten tűzhelye’) tanúsága szerint az ~ általában áldozatbemutatásra szolgál. De az ~ nem kapcsolódik össze okvetlenül az áldozattal; lehet emlék is, valamely különleges istenélményre emlékeztető jel is (vö. az ~ értelmezését a pátriárkák tört.-eiben); az emlékül állított ~ok jelzik az ősatyák vándorlásait (Ter 12,9; 13,4; 26,25; 33,20). Az ~ fölött és az ~ révén lép kapcsolatba Isten a népével; így az egy (egyetlen) ~ Izr. erőforrása és egységének jelképe (2Krón 32,12; vö. 1Kor 10,18). Az ÚSz-be is átkerült az ~nak ilyen módon való értelmezése, mert „Krisztus is egyszer áldozta fel magát” (Zsid 9,28) és mert az új Izr.-nek Istennel való közössége a Krisztussal való közösséget jelenti. Az egy ~ (13,10) vsz. Krisztus; lehetséges, hogy itt Krisztusnak az Atyához való visszatérését akarja elénk tárni a Zsid liturgiája. Bár az ~ asztal formájú, az ÓSz csak ritkán nevezi az ~t asztalnak (Mal 1,7.12; Ez 39,20), feltehetően szándékos szembeállításul a pogány ~okkal, amelyeket az istenek asztalának tekintettek (vö. Iz 65,11). A kereszténység viszont asztalnak tekinti az ~t, mivel az eucharisztikus áldozat az Úr vacsorája (1Kor 11,20). – 2. Az oltár fajtái. Míg az Izr.-lel szomszédos népek körében az ~ok zöme sziklaoltár (szikla, amelyen gyakran csészeszerű bemélyedés van v. vándorkő), Izr. fiai csak kivételesen használtak ~ként vándorkövet v. áldozásra alkalmas sziklatömböt (Bír 6,20; 13,19; 1Sám 6,14; 14,33). A Kiv 20,24 szerint az Úr ezt mondta Mózesnek: „Földből építs nekem oltárt…”; ugyanakkor 20,25; MTörv 27,5; Józs 8,31 (vö. 1Kir 18,30–32): az ~ kőhalom, faragatlan kövek halmaza; ezt az előírást tükrözi az a nemrégen ® Aradban, a templom udvarán felszínre került ~, amely az egyetlen régészetileg is igazolt Jahve-~nak számít; mérete (5×5 könyök) összhangban van a Kiv 27,1 tartalmazta előírással. Izr. fiainak felfogása szerint nem volt szabad a természetes követ megmunkálással „megszentségteleníteni” (20,25); de ebben nincs maradványa a kő fetisizálásának. Lépcsőt nem építettek az ~hoz, „nehogy meztelenséged látható legyen” (20,26). Kőből rakott halom a Megiddóban feltárt kánaáni ~ is (kb. Kr. e. 2700). Az ~ jellegzetes tartozékai a 4 sarkán a szarvak (1Kir 1,50 kk.; 2,28 kk.); más népek köréből is ismerünk rá példát. Izr.-ben ezek a szarvak Isten hatalmát és erejét jelképezték, megragadásuk védelmet biztosított (1,50; 2,28; vö. Kiv 21,14), és egy egészet kellett alkotniuk az ~ral (27,2; 37,25; 1Kir 1,50; Zsolt 118,27); Palesztinából csak olyan ~ok ismeretesek, amelyek szarvai az ~ral egy tömbből vannak kifaragva. Ha letörték, leütötték az ~ szarvát, megszentségtelenítették az ~t (Ám 3,14). Az ® engesztelés napján ® vérrel kenték meg az ~t (Lev 8,15; 16,18). Az ~ fajtáira nézve ® égőáldozati oltár, ® illatáldozati oltár, ® kitett kenyerek. (Lásd a IX. színes képet.)
IX. Faragatlan kövekből rakott kánaáni oltár Megiddóban a korai bronzkorból. 1,25 m magas, átmérője 7 m
