Papi irat
Papi irat, Papi kódex, P: annak a 4 forrásnak egyike, amelyből J. Wellhausen iskolája szerint a ® Pentateuchus v. ® Hexateuchus keletkezett. A ® Jahvista és az ® Elohista tört.-ein kívül némelyek szerint a tört.-eknek még egy harmadik csoportját is el lehet a Pentateuchuson belül különíteni, egy harmadik szerző műveként. Ezt a harmadik szerzőt többféleképpen is idézték (pl. Alapiratként), végül pedig ~nak nevezték el; először J. G. Eichhornnál (1752–1827) találkozunk az elnevezéssel a Lev-re vonatkoztatva. Míg az újabb Pentateuchus-kritika első szakaszában a ~ az egyik legrégibb és legmegbízhatóbb forrásnak számított, E. Reuss (1833) és K. H. Graf (1866) a Pentateuchus legkésőbbi, csak Ezdrás idejében keletkezett elemének tekintette. Amikor A. Kuenen (1869) és J. Wellhausen (1876) ezt a nézetet magukévá tették, az a nem katolikus exegéták körében uralkodóvá vált. (Az ellenvéleményekre nézve, főleg katolikus oldalról ® Pentateuchus.) A ~ra a száraz stílusból, a dátumok, listák és családfák kedveléséből, valamint vallási felfogásából következtetnek a szerzők, amelyet a kultusz és az atyákkal kötött szövetség eszméje határoz meg. Egészben véve a következő részeket tekintik a ~hoz tartozónak: Ter 1,1–2,4a; 5–9; 10–13; 16; 19; 21; 23; 25–31; 33; 35–37; 41; 46–50; Kiv 1; 6–9; 11–13; 16; 19; 24–31; 34–40; Lev 1–26; Szám 1–10; 13–17; 19; 22; 25–36; MTörv 32; 34; Józs 13–21. Ebben a formában a ~ a fogság idején és a fogság utáni időben (kb. Kr. e. 570–445) keletkezhetett. Később kiegészíthették a ® szentség törvényével (Lev 17–26) és más részekkel (Ph, ill. Ps). Kr. e. 445 k. hozzácsatolták az akkor már összedolgozott JED forrásokhoz, s így jött létre a mai Pentateuchus. Míg az Alapiratot (Pg) eredetileg önálló egységnek tekintették, G. von Rad azt a sokaktól átvett nézetet képviselte, hogy a P két párhuzamos tört.-et ölel fel (sőt, G. von Rad még egy 3. párhuzammal is számol: 1Krón 1–9). Azt viszont, hogy a P – annak ellenére, hogy szerkesztése viszonylag kései időre tehető – igen régi anyagot tartalmaz, egyre inkább elismerik.
